Vidáman ébredek fel,

S könnyűnek érzem mindenem.

De néha egy hang a szívemben

Új útra szólít engem,

Talán nem érted meg sohasem, hogy

Nem tudom, mit tegyek, nem tudom, hogy legyen.

Miért is nem lehetek egyszerre két helyen,

Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Mennyivel könnyebb volna,

Hogyha két életem volna.

Egyet örökre odaadnék neked,

De a másik szabad lenne,

Minden nap szárnyra kelne,

S mindenkit szeretne, akit lehet.

Ha volna két életem, tudnám, amit ma nem.

Bár volna két életem, hinnék mindenkiben!

Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Ha volna két életem, nem fájna semmi sem.

Bár volna két életem, nevetnék mindenen!

Óóó Istenem, miért nincs két életem?

Úgy fáj, hogy nincs két életem