József és testvérei

 Jákob családjának története a következő: amikor József tizenhét esztendős volt, bátyjaival együtt a juhokat őrizte. Mivel még fiatal volt, apja feleségeinek, Bilhának és Szilpának fiai mellé osztották be. József közölte apjával, ami rosszat azokról mondtak. Izrael jobban szerette Józsefet, mint a többi fiát, mivel öreg korában született. Ezért egy ujjas köntöst csináltatott neki. Mikor bátyjai látták, hogy jobban szereti, mint összes többi fiát, meggyűlölték, és nem tudtak vele barátságos szót váltani. Józsefnek egyszer álma volt, s azt elmondta testvéreinek. Így szólt hozzájuk: "Hallgassatok ide, milyen álmot láttam. Kévét kötöttünk a mezőn, s íme, az én kévém fölegyenesedett és állva maradt, a ti kévéitek pedig körülvették és meghajoltak az én kévém előtt." Testvérei így válaszoltak: "No, talán királyunk akarsz lenni és fölöttünk uralkodni?" Álma és elbeszélése miatt még inkább meggyűlölték. Más alkalommal újra álmot látott, s azt is elmondta bátyjainak. Így szólt: "Látjátok, ismét álmom volt. A nap, a hold és a csillagok meghajoltak előttem." Amikor elbeszélte apjának és testvéreinek, apja megfeddte, mondván: "Mit akar jelenteni ez az álom, amit láttál? Nekem, anyádnak és bátyáidnak, nekünk a földig kell hajolnunk előtted?" Bátyjai féltékenyek lettek rá, apja ellenben megjegyezte magának a dolgot.

Józsefet eladják

 Amikor bátyjai elmentek, és apjuk juhait Szichemben legeltették, Izrael ezt mondta Józsefnek: "Bátyáid Szichemnél legeltetnek, gyere, hadd küldjelek el hozzájuk." "Készen vagyok" - felelte. Akkor ezt mondta neki: "Menj, és nézz utána, hogy bátyáid és a nyájak jól vannak-e, s hozz nekem hírt róluk." Így elküldte Hebron völgyéből, s ő Szichembe érkezett. Amikor a mezőn bolyongott, egy ember találkozott vele, s megkérdezte: "Mit keresel?" "Bátyáimat keresem - felelte -, mondd meg, hol legeltetnek?" A férfi így válaszolt: "Elmentek innét, hallottam, amikor mondták: menjünk Dotainba." József tehát elment testvérei után, és Dotainban megtalálta őket. Amikor azok messziről meglátták, még mielőtt közelükbe ért, azt indítványozták, hogy öljék meg. Így szóltak egymáshoz: "Nézzétek, ott jön az álomlátó. Rajta, öljük meg, dobjuk egy ciszternába és mondjuk azt, hogy vadállat ette meg. Akkor majd meglátjuk, mi lesz az álmaiból." Mikor Ruben ezt meghallotta, igyekezett kimenteni kezükből, és így szólt: "Ne vegyük el az életét." Ruben még azt mondta nekik: "Ne ontsatok vért, dobjátok be a ciszternába, ott a pusztában, de kezeteket ne emeljétek rá." (Ezt mondta), mert ki akarta menteni kezükből és vissza akarta küldeni apjához. Mihelyt József testvéreihez ért, azok levették József ujjas köntösét, ami rajta volt, őt magát pedig megfogták és a ciszternába dobták. A ciszterna üres volt, víz nem volt benne. Azután leültek enni. Amikor fölemelték szemüket és körülnéztek, izmaelita karavánt láttak közeledni Gileádból. Tevéik meg voltak rakva gumival, balzsammal és illatos gyantával. Úton voltak vele, hogy Egyiptomba vigyék. Júda így szólt testvéreihez: "Milyen előnyünk származik abból, ha megöljük öcsénket és vérét betakarjuk? Gyertek, adjuk el az izmaelitáknak, és ne emeljük rá kezünket. Mégiscsak testvérünk, saját testünk." Testvérei hallgattak rá. Amikor tehát a midiánita kereskedők elhaladtak mellettük, eladták Józsefet  ezüstért az izmaelita kereskedőknek. Ezek Egyiptomba vitték Józsefet. Amikor Ruben később ismét odament a ciszternához, József már nem volt benne. Megszaggatta ruháját, visszament testvéreihez és így szólt: "A fiú már nincs ott, mitévő legyek?" Ők azonban fogták a köntösét, levágtak egy kecskebakot, és a köntöst a vérébe mártották. Azután a ruhát elküldték, apjukhoz vitették és ezt üzenték: "Találtuk, nézd meg, hogy a fiad köntöse-e vagy nem?" Amikor az meglátta, felkiáltott: "Ez a fiam köntöse, vadállat ette meg. Széttépték, széttépték Józsefet!" Megszaggatta ruháját, zsákot kötött csípője köré és hosszú ideig gyászolta fiát. Minden fia és minden lánya sietett vigasztalni, de nem akart vigasztalódni, hanem így szólt: "Gyászolva költözöm le fiamhoz az alvilágba." Így siratta őt az apja. A midiániták pedig eladták őt Egyiptomban Potifárnak, a fáraó egyik kincstárnokának, az őrség parancsnokának.

József Egyiptomban

 Amikor Józsefet elvitték Egyiptomba, Potifár, a fáraó egyik tisztviselője, a testőrség parancsnoka, egy egyiptomi ember vásárolta meg az izmaelitáktól, akik odavitték. De az Úr Józseffel volt, s így minden sikerült neki. Urának, az egyiptominak a házában maradt. Ura meglátta, hogy az Úr vele van és hogy az Úr sikerre segít mindent, amihez hozzáfog, azért József kegyelmet talált szemében: neki kellett őt kiszolgálnia. Azután házának intézőjévé tette és egész vagyonát rábízta. Attól az időtől kezdve, hogy vagyonának intézőjévé tette, az Úr József miatt megáldotta az egyiptomi házát. Az Úr áldása volt mindenen, ami a házban és a mezőn az övé volt. Tehát egész vagyonát rábízta Józsefre, s nem törődött semmivel, csak az étellel, amit evett. József amellett szép külsejű és szép arcú volt. A történtek után urának felesége szemet vetett Józsefre, és így szólt hozzá: "Hálj velem!" Ő azonban vonakodott, s azt mondta ura feleségének: "Nézd, uram semmivel sem törődik mellettem a házban, egész vagyonát rám bízta. Neki sincs ebben a házban nagyobb hatalma, mint nekem. Semmit sem vont meg tőlem, csak egyedül téged, mivel te a felesége vagy. Hogyan követhetnék el ilyen súlyos igazságtalanságot és hogyan vétkezhetnék Isten ellen?" Jóllehet naponta csábította Józsefet, az nem hallgatott rá, hogy vele háljon és hozzá adja magát. Amikor egyik nap bejött a házba dolgait intézni és a ház népe közül senki sem volt otthon, az megfogta a ruháját és így szólt: "Hálj velem!" De ő ruháját a kezében hagyta, elmenekült és kifutott. Az látva, hogy ruháját a kezében hagyta és elfutott, összehívta házanépét, s ezt mondta nekik: "Na lássátok! Idehozott nekünk egy hébert, hogy erőszakoskodjon velünk. Hozzám jött, hogy velem háljon, de én hangosan kiabáltam. Mikor hallotta, hogy hangosan kiabálok, itthagyta ruháját mellettem, elmenekült, és kiszaladt." És a ruhát magánál tartotta, míg a férje haza nem jött. Akkor elmondta neki a jelenetet és így szólt: "A héber szolga, akit a házba hoztál, idejött hozzám, hogy erőszakoskodjon velem. De mikor hangosan kiabáltam, itt hagyta ruháját mellettem, menekült, és kiszaladt." Ura felesége szavának hallatára, hogy a rabszolga - úgymond - így tett vele, haragra gerjedt. Ura elfogatta Józsefet, s abba a börtönbe vetette, ahol a király foglyait őrizték. Ott maradt a börtönben. De az Úr Józseffel volt, és irgalmat gyakorolt vele. Feléje fordította a börtönfelügyelő jóindulatát. A felügyelő rábízta Józsefre az összes foglyot, aki csak a börtönben volt. Ami ott történt, annak az ő rendelkezése szerint kellett végbemenni. A börtönfelügyelő nem törődött többé semmivel, ami rá volt bízva. Az Úr vele volt, és amihez csak hozzáfogott, azt sikerre vezette.

A tisztviselők álma

 Bizonyos idő múlva Egyiptom királyának pohárnoka és sütőmestere vétettek uruk, Egyiptom királya ellen. A fáraó megharagudott a két tisztviselőre, a főpohárnokra és a fősütőmesterre, és börtönbe vetette őket a testőrség parancsnokának házában, oda, ahol Józsefet is fogva tartották. A testőrség parancsnoka Józsefet bízta meg szolgálatukkal. Egy ideig börtönben voltak. Egyszer mindkettőnek ugyanazon az éjjel álma volt, olyan álma, amelyiknek mindkettőjük számára különös jelentősége volt: az egyiptomi király főpohárnoka és fősütőmestere számára, akik börtönben ültek. József másnap reggel a börtönbe ment, s látta, hogy le vannak törve. Megkérdezte a fáraó tisztségviselőit, akik urának házában vele együtt fogva voltak, s így szólt: "Miért vágtok ma olyan bús arcot?" "Álmot láttunk - felelték azok -, és nincs itt senki, aki megfejtené." József ezt mondta: "Az álom megfejtése nemde Isten dolga? De azért mondjátok el!" A főpohárnok elbeszélte álmát Józsefnek e szavakkal: "Álmomban egy szőlőtőkét láttam magam előtt. A tőkén három vessző volt. Amikor kirügyezett, kinyílt a virágja is, és a szőlőfürtök érett szemeket hoztak. A fáraó pohara a kezemben volt, vettem a bogyókat, belefacsartam a fáraó poharába, és a poharat a fáraónak nyújtottam. József azt felelte, hogy ez a jelentése: "A három vessző három napot jelent. Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet és visszahelyez hivatalodba. Úgy nyújtod majd a poharat a fáraónak, mint azelőtt, amikor pohárnoka voltál. Gondolj rám is, ha majd jól megy a sorod! Gyakorolj kegyet velem, emlékezzél meg rólam a fáraó előtt, és szabadíts ki ebből a házból, mivel elraboltak a héberek földjéről, s itt sem követtem el semmit, amiért börtönbe kellett volna vetni engem." A fősütőmester látta, hogy kedvező magyarázatot adott, ezért így szólt Józsefhez: "Álmomban olyan volt, mintha a fejemen három kosarat vittem volna finom süteménnyel. A legfelső kosárban mindenféle étel volt, amelyet a pék a fáraónak készített. De madarak jöttek, és felfalták a fejemen levő kosárból." József feleletül így szólt: "A megfejtés ez: a három kosár három napot jelent. Három nap múlva a fáraó fölemeli fejedet, felakasztat egy oszlopra és a húsodat a madarak szedik le rólad." Harmadnap a fáraó születésnapja alkalmából lakomát rendezett összes udvari tisztviselője számára. Udvari tisztviselői jelenlétében fölemelte a főpohárnok fejét és a fősütőmester fejét. A főpohárnokot újra visszahelyezte hivatalába, újra nyújthatta a poharat a fáraónak. A fősütőmestert pedig felakasztatta, ahogy József az álmot értelmezte. A főpohárnok azonban nem gondolt többé Józsefre, hanem elfelejtette.

A fáraó álma

 Két év múlva a fáraónak álma volt. Úgy tűnt neki, mintha a Nílusnál állna. Hét szép és kövér tehén jött elő a Nílusból, és legelt a füves réten. Utánuk azonban hét más tehén jött elő a Nílusból, csúnya és sovány, és odament a többi tehénhez a Nílus partjára. A csúnya és sovány tehenek felfalták a hét szép és kövér tehenet. Erre a fáraó fölébredt. Mikor újra elaludt, másik álma volt. Hét kalász nőtt egy száron, szép és kövér, utánuk azonban üres, és a keleti széltől megperzselt kalászok nőttek. Az üres kalászok elnyelték a hét kövér és tele kalászt. A fáraó erre fölébredt, és tisztában volt vele, hogy álmodott. Másnap nyugtalannak érezte magát. Elküldött, összehívta Egyiptom minden írástudóját és bölcsét. A fáraó elbeszélte nekik az álmot, de nem akadt egy sem, aki a fáraó álmát meg tudta volna fejteni. Ekkor a főpohárnok így szólt a fáraóhoz: "Nekem most vissza kell emlékeznem vétségemre. A fáraó megharagudott szolgájára, és fogva tartotta a testőrség parancsnokának házában, így engem és a fősütőmestert is. Azon az éjszakán álmunk volt, nekem és neki, s mindegyikünknek olyan álma, amelyiknek jelentősége volt számunkra. Ott volt velünk egy fiatal héber férfi, a testőrség parancsnokának rabszolgája. Ennek elbeszéltük álmunkat, s ő megfejtette nekünk. Mindegyikünknek megadta a megfelelő jelentést. Ahogy megfejtette, úgy teljesedett. Engem ismét visszahelyeztek hivatalomba, a fősütőmestert fölakasztották." A fáraó erre elküldött, és hívatta Józsefet. Sietve kihozták a börtönből, s miután megnyiratkozott és ruhát váltott, elindult a fáraóhoz. A fáraó ezt mondta Józsefnek: "Álmot láttam, és senki sem tudja megfejteni. De hallottam rólad, hogy neked elég hallani az álmot, és meg tudod fejteni." József így felelt a fáraónak: "Én nem tudok semmit, de Isten kinyilvánítja a fáraónak a jó hírt." A fáraó tehát ezt mondta Józsefnek: "Álmomban a Nílus partján álltam. A Nílusból hét kövér és szép tehén jött, és legelt a réten. Azután láttam, hogy utánuk más hét nyomorúságos, csúnya és sovány tehén jön fel. Egész Egyiptomban nem láttam olyan csúnyákat, mint ezek voltak. A sovány és csúnya tehenek felfalták a hét elsőt, a kövér teheneket. De amikor a gyomrukba értek, nem látszott, hogy a gyomrukba jutottak, mert alakjuk éppen olyan csúnya volt, mint azelőtt. Erre fölébredtem. Azután álmomban azt láttam, hogy egy száron hét teli és szép kalász nőtt, de utánuk hét üres, kiaszott és a keleti széltől megperzselt kalász hajtott ki. A hét üres kalász elnyelte a hét jó kalászt. Elmondtam az írástudóknak, de nem tudták megfejteni." József így válaszolt a fáraónak: "A fáraó álmai ugyanazok. Isten tudtára adta a fáraónak, amit tenni akar. A hét szép tehén hét esztendőt jelent, éppen úgy a hét kalász is hét esztendőt jelent. Az álom csak egy. A hét sovány és csúnya tehén, amely utánuk feljött, szintén hét esztendőt jelent, és a hét száraz, s keleti széltől perzselt kalász hét ínséges esztendőt jelent. Erre gondoltam, amikor a fáraónak mondtam: Isten betekintést engedett a fáraónak abba, amit tenni készült. Íme, hét esztendő következik, amikor Egyiptom egész földjén nagy bőség uralkodik. De utána jön hét ínséges esztendő, s akkor Egyiptom földjén elfelejtik az egész bőséget. Az ínség Egyiptom egész földjét emészteni fogja. Az éhínség következtében, ami bekövetkezik, semmit sem látnak majd az országban a bőségtől, mert az nagyon nyomasztó lesz. Az, hogy a fáraó álma kétszer ismétlődött, azt jelenti, hogy Isten a dolgot erősen elhatározta és Isten haladék nélkül végre is hajtja. Ezért a fáraó válasszon ki egy okos és bölcs férfit, s állítsa Egyiptom élére. Továbbá jelöljön ki a fáraó felügyelőket az országban, hogy a bőség hét esztendejében Egyiptom földjén tegyék félre az ötödrészt. A most következő hét bő esztendőben az egész termést gyűjtsék össze, a gabonát a fáraó rendelkezésére helyezzék magtárba, hozzák a városokba és raktározzák el. A gabona szolgáljon majd készletül az országnak a hét ínséges esztendőben, amely majd rátör Egyiptom földjére. Így az ország nem megy tönkre az éhínség miatt."

József kitüntetése

 A beszéd tetszett a fáraónak és minden szolgájának. A fáraó így szólt szolgáihoz: "Találhatnánk más olyan embert ezen kívül, akiben Isten szelleme van?" Azután a fáraó így szólt Józsefhez: "Mivel Isten mindezt tudtodra adta, azért nincs senki, aki olyan okos és bölcs volna, mint te. Te állsz majd házam élén. Egész népem köteles engedelmeskedni parancsodnak, és én csak a trónommal foglak megelőzni." A fáraó még ezt mondta Józsefnek: "Ezennel Egyiptom egész földje fölé rendellek." Azután a fáraó levette pecsétgyűrűjét az ujjáról és József ujjára húzta, bíbor ruhába öltöztette, és aranyláncot akasztott a nyakába. Végighordoztatta második kocsiján, s ezt kiáltották előtte: "Vigyázat!" Így emelte őt Egyiptom egész földje fölé. A fáraó még így szólt Józsefhez: "Én vagyok a fáraó. Akaratod ellenére senki ne mozdítsa kezét és lábát Egyiptom földjén." A fáraó a Cofnát-Paneach nevet adta Józsefnek és feleségül adta neki Asznátot, Poti-Ferásznak, az oni papnak a lányát. Azután József bejárta Egyiptomot. József  éves volt, amikor Egyiptom királya, a fáraó előtt állt. József eltávozott a fáraótól és bejárta Egyiptom egész földjét. A föld hét éven át bőségesen termett. Ő összegyűjtött készletül minden fölösleget, ami Egyiptom földjén hét éven át adódott, és a városokba vitette. Minden városba behordatta a körülötte fekvő földek termését. József tehát felhalmozta a gabonát, mint a tenger fövényét, olyan tömegben, hogy le is mondott a megméréséről. Nem is lehetett megmérni. Mielőtt kitört az éhínség, Józsefnek két fia született. Asznát, az oni papnak, Poti-Ferásznak a lánya szülte neki. József az elsőszülöttet Manasszénak nevezte, mert - úgymond - "Isten elfeledtette velem minden nyomorúságomat és atyám egész házát." A másodikat Efraimnak nevezte, mivel - úgymond - "Isten termékennyé tett nyomorúságom földjén." Amikor Egyiptomban a hét bő esztendő eltelt, megkezdődött a hét ínséges esztendő, ahogy József előre megmondta. Éhínség tört ki minden országban, csak Egyiptom egész földjén volt kenyér. Amikor azonban Egyiptom egész földje is éhezni kezdett, a nép a fáraóhoz kiáltott kenyérért. A fáraó minden egyiptominak ezt felelte: "Menjetek Józsefhez, és tegyétek azt, amit mond." Amikor tehát az éhínség egész Egyiptomra rátört, József megnyitotta a gabonacsűröket, és a gabonát eladta az egyiptomiaknak. Az ínség mégis egyre nyomasztóbbá vált Egyiptom földjén. Mindenki Egyiptomba jött, hogy gabonát vásároljon Józseftől, mivel az egész világon nyomasztó éhínség uralkodott.

József találkozása testvéreivel

 Jákob hallotta, hogy Egyiptomban van gabona, ezért így szólt fiaihoz: "Mit késlekedtek még? Nézzétek, hallottam, hogy Egyiptomban van gabona. Menjetek oda és vegyetek gabonát, hogy életben maradjunk és ne haljunk meg." József tíz testvére le is ment Egyiptomba gabonát vásárolni. Benjamint azonban, József öccsét, Jákob nem küldte el bátyjaival, mert - úgymond - valami szerencsétlenség érhetné. Így azok között, akik (Egyiptomba) jöttek, megérkeztek Izrael fiai is, hogy gabonát vásároljanak, mivel Kánaán földjére is ránehezedett az ínség. József volt az úr az országban: ő adott el gabonát az egész népnek. Amikor József bátyjai megérkeztek, földig meghajoltak előtte. József meglátta testvéreit, fölismerte őket, de úgy viselkedett velük, mint az idegenekkel, keményen rájuk szólt és megkérdezte: "Honnét jöttök?" "Kánaán földjéről - felelték -, hogy gabonát vásároljunk." József fölismerte testvéreit, de azok nem ismerték meg őt. József ekkor visszagondolt álmaira, amelyek róluk szóltak. Ezt mondta nekik: "Kémek vagytok, s csak azért jöttetek, hogy kikémleljétek az ország gyenge részeit." Azok így válaszoltak: "Nem, urunk, hanem azért jöttek szolgáid, hogy gabonát vásároljanak. Mindnyájan ugyanannak az embernek vagyunk fiai, becsületes emberek vagyunk, szolgáid nem kémek." De ő ellenkezett: "Nem úgy, csak azért jöttetek, hogy az ország gyenge helyeit kikémleljétek." Azok ezt válaszolták: "Szolgáid tizenketten vannak; ugyanannak a férfinak a fiai Kánaán földjén. A legfiatalabb atyánknál van, egy pedig már nem él." József ezt felelte: "Mégis úgy van, ahogy én mondtam: kémek vagytok. A fáraó életére! Próbára kell tenni benneteket! Addig nem mehettek el innét, amíg legfiatalabb testvéretek el nem jön. Küldjetek haza egyet magatok közül, hogy hozza el öcséteket. Ti többiek addig foglyok maradtok. Így vizsgáljuk ki állítástokat, hogy komolyan veszitek-e az igazságot. Ha nem - a fáraó életére! -, akkor kémek vagytok." Azután három napig mindannyiukat őrizetben tartotta. A harmadik napon így szólt hozzájuk: "Ha életben akartok maradni, ezt kell tennetek: én istenfélő ember vagyok. Ha valóban becsületes emberek vagytok, akkor egyiketek a testvérek közül maradjon fogságotok házában. Ti azonban elmehettek, és elvihetitek a gabonát éhező családotoknak. De el kell hoznotok hozzám legfiatalabb testvéreteket. Akkor állítástok igazolódik és nem kell meghalnotok." Azok úgy tettek. Később így szóltak egymáshoz: "Valóban bűnösök vagyunk öcsénk miatt. Láttuk lelkének kínját, amikor kérlelt bennünket, de nem hallgattunk rá. Ezért ért bennünket ez a csapás." Ruben így szólt hozzájuk: "Nem mondtam nektek, hogy ne vétkezzetek a fiú ellen? De nem hallgattatok rám. Ezért most elégtételt vesznek véréért." Nem tudták, hogy József érti őket, mivel tolmács közvetített közöttük. Ő elfordult és sírt. Majd újra visszatért hozzájuk és beszélt velük. Azután Simeont elfogatta közülük, és szemük láttára megbilincseltette.

Jákob fiainak hazatérése

 József parancsot adott, hogy töltsék meg zsákjukat gabonával, a pénzt tegyék mindegyiknek a takarmányos zsákjába és adjanak nekik élelmet az útra. Így is tettek. Ők pedig szamaraikra rakták a gabonát és eltávoztak. Amikor egyikük a szálláson kinyitotta a takarmányos zsákot, hogy szamarának enni adjon, észrevette a pénzt: a zsákjában volt felül. Így szólt testvéreihez: "A pénzem ismét itt van. Nézzétek, itt van a zsákomban." Erre elvesztették bátorságukat, remegve néztek egymásra és mondták: "Mit tett velünk Isten?" Mikor megérkeztek atyjukhoz Kánaánba, elmondtak neki mindent, ami velük történt: "Az a férfi, aki az egész országnak parancsol, keményen ránk támadt és olyan embereknek tartott bennünket, akik ki akarják kémlelni az országot. De mi azt feleltük neki, hogy becsületes emberek vagyunk, nem kémek. Tizenketten vagyunk testvérek, ugyanannak az apának a fiai. Egy már nem él, a legfiatalabb pedig ez idő szerint atyánknál van Kánaánban. De az az ember, aki az országnak parancsol, azt válaszolta, hogy ebből tudom majd meg, hogy becsületes emberek vagytok: Egynek a testvérek közül itt kell maradnia, ti azonban vegyétek a gabonát, ami éhes családotoknak kell, és menjetek. De a legfiatalabb testvéreteket el kell hoznotok hozzám. Ebből fogom megtudni, hogy nem vagytok kémek, hanem becsületes emberek. Akkor visszaadom testvéreteket és szabadon járhattok az országban." Ezután kiürítették zsákjaikat. Mindegyikük erszénye ott volt felül a zsákjában. Amikor erszényüket meglátták, megijedtek ők is, atyjuk is. Atyjuk, Jákob így szólt hozzájuk: "Megfosztotok gyermekeimtől: József nincs többé, Simeon nincs többé, és most Benjamint is el akarjátok venni. Ránk kellett törnie mindezeknek." Ruben ezt válaszolta atyjának: "Két fiamat megölheted, ha nem hozom vissza neked. Bízd rám, én visszahozom neked." De ő csak ezt hajtogatta: "A fiam nem mehet le veletek. Testvére meghalt, ő egyedül maradt. Ha valami szerencsétlenség éri az úton, amerre mentek, ősz fejemet a sírba viszi a gond."

Jákob fiainak második útja

 Az éhínség súlyosan ránehezedett a vidékre. Mind fölélték a gabonát, amit Egyiptomból hoztak. Ezért apjuk azt mondta nekik: "Menjetek el még egyszer, és vegyetek gabonát számunkra." Júda így válaszolt: "Az a férfi nyomatékosan hangoztatta előttünk: Nem kerülhettek ismét a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek. Ha tehát elengeded velünk öcsénket, akkor lemegyünk és vásárolunk számodra gabonát. Ha azonban nem engeded el, nem megyünk le. Hiszen az ember megmondta nekünk: Nem kerülhettek a szemem elé, ha öcsétek nincs veletek." Erre Izrael így szólt: "Miért okoztátok nekem ezt a fájdalmat, hogy elárultátok az embernek, hogy még egy öcsétek van?" Ezt válaszolták: "Az ember behatóan kérdezősködött felőlünk, családunk felől, és megkérdezte: él-e még atyátok és van-e még testvéretek. Mi csak feleltünk a kérdéseire. Nem tudhattuk előre, hogy ezt fogja mondani: hozzátok el nekem öcséteket." Akkor Júda ezt mondta atyjának, Izraelnek: "Engedd el velem a fiút, azután keljünk útra és menjünk le, hogy életben maradjunk, s ne haljunk meg, te is, gyermekeink is. Én magam kezeskedem érte, az én kezemtől kell őt követelned. Ha én nem hozom vissza és nem állítom eléd, akkor egész életemen át viselem előtted a felelősséget. Ha nem késlekedünk, már kétszer visszajöttünk volna." Atyjuk, Izrael így szólt hozzájuk: "Ha már meg kell történni, ezt tegyétek: Vigyetek a föld legjobb termékeiből valamit magatokkal zsákjaitokban és adjatok annak az embernek ajándékul egy kevés balzsamot, mézet, gumit, illatos gyantát, pisztáciabogyót és mandulát. Továbbá vigyetek kétszer annyi pénzt magatokkal, mivel vissza kell vinnetek azt a pénzt is, ami a zsákotokban volt. Talán elnézték a dolgot. Vigyétek el öcséteket is, induljatok, és térjetek vissza ahhoz az emberhez. A mindenható Isten adja, hogy irgalmat találjatok az ember előtt, és újra elengedjen titeket s veletek testvéreteket, valamint Benjamint is. Hanem én újra gyermektelen vagyok, mint egykor voltam."

Találkozás Józseffel

 A férfiak ezután fogták az ajándékokat, s magukhoz vették a kétszeres pénzt, továbbá Benjamint, és elindultak. Lementek Egyiptomba és József elé járultak. Amikor József meglátta köztük Benjamint, megparancsolta háza gondnokának: "Vezesd a férfiakat házamba, vágass le egy állatot és készítsd el, mivel a férfiak délben nálam ebédelnek." Az ember úgy tett, ahogy József megparancsolta. Az ember József házába vezette a férfiakat. A férfiak azonban féltek, mivel József házába vezették őket. Így gondolkoztak: "Bizonyára a pénz miatt visznek oda, amit előző alkalommal a zsákunkban találtunk. El akarnak fogni, hogy szamarainkkal együtt rabszolgává tegyenek bennünket." Ezért József intézőjéhez léptek, a ház bejárata előtt megszólították, és ezt mondták: "Kérlek, uram, mi már jártunk itt egyszer gabonát vásárolni. De amikor a szállásra értünk, a takarmányos zsákunkban ott találtuk mindegyikünknek a pénzét felül a zsákban, a mi pénzünket teljes súlyban. Ezt most visszahoztuk. De más pénzt is hoztunk, hogy gabonát vásároljunk. Nem tudjuk, ki tette a pénzünket a zsákokba." De az így felelt: "Nyugodjatok meg és ne féljetek! A ti Istenetek és atyátok Istene tette titokban a kincset zsákotokba. Én rendesen fölvettem pénzeteket." Azután kihozta Simeont hozzájuk, majd József házába vezette a férfiakat, vizet adott nekik, hogy mossák meg a lábukat, és szamaraikat is ellátta takarmánnyal. Ők pedig előkészítették az ajándékot, mire József délben megjön. Hallották ugyanis, hogy ott fognak ebédelni. Amikor József belépett a házba, átadták neki az ajándékot, amit hoztak és földig hajoltak előtte. Ő pedig érdeklődött hogylétük felől és kérdezte: "Jól érzi magát öreg atyátok, akiről beszéltetek? Életben van még?" Így válaszoltak: "Szolgád, atyánk jól érzi magát, még életben van." Azután körülnézett és meglátta Benjamint, anyjának fiát. Így szólt: "Ez bizonyára legkisebb öcsétek, akiről beszéltetek nekem." Azután ezt mondta: "Isten fordítsa feléd kegyét, fiam." Erre József elsietett, mert testvérének láttára mélyen megrendült lelkében, és ki kellett sírnia magát. Bement a belső szobába és ott kisírta magát. Azután megmosta arcát, ismét kijött, és uralkodva magán kiadta az utasítást: "Szolgáljátok fel az ételt! Felszolgálták neki és nekik külön, hasonlóképpen az egyiptomiaknak is, akik vele étkeztek. Az egyiptomiak ugyanis nem étkezhetnek együtt a héberekkel, mivel ettől az egyiptomiak irtóznak. Előtte ültek a legidősebbtől a legfiatalabbig, koruk szerint. Ezért a férfiak csodálkozva tekintettek egymásra. Azokból a fogásokból tétetett eléjük, amelyek előtte voltak. Az a rész, amit Benjamin elé tettek, ötször akkora volt, mint a többieké. Együtt ittak vele és vígan voltak.

József pohara Benjamin zsákjában

 József azután megparancsolta háza gondnokának: "Töltsd meg az emberek zsákját annyi gabonával, amennyi beléjük fér, s mindegyiknek a pénzét tedd vissza felülre a zsákba. Ezüstpoharamat pedig tedd a legfiatalabbnak a zsákjába felülre, a gabonáért járó pénzzel együtt." Az úgy tett, ahogy József parancsolta. Mikor megvirradt, elbocsátották az embereket szamaraikkal együtt. Alig hagyták el a várost és még nem mentek messzire, amikor József így szólt háza gondnokához: "Rajta, siess azok után az emberek után. Ha utoléred őket, mondd nekik, hogy miért viszonozták a jót rosszal? Miért loptátok el ezüstpoharamat? Hiszen uram ebből iszik és ebből szokott jósolni? Megsértettétek, amikor ezt tettétek!" Amikor az utolérte őket, elmondta nekik. Ők így feleltek: "Hogyan mondhat az úr ilyeneket? Szolgáid óvakodnak attól, hogy ilyet tegyenek. Íme, mi visszahoztuk neked Kánaán földjéről, amit zsákunkban felül találtunk. Hogyan loptunk volna ezüstöt vagy aranyat urad házából? Ha valakinél szolgáid közül megtalálod, haljon meg, mi többiek pedig szolgái leszünk uradnak." Az így felelt: "Legyen úgy, ahogy mondjátok, de csak az marad itt rabszolgának, akinél megtaláljuk. Ti többiek szabadon elmehettek." Mindegyikük sietve lerakta a zsákját a földre, ő pedig kinyitotta mindegyikét és megkezdte a kutatást. A legidősebbnél kezdte és a legfiatalabbnál végezte. Benjamin zsákjában megtalálták a poharat. Erre megszaggatták ruhájukat. Mindnyájan újra felmálházták szamarukat és visszatértek a városba. Amikor Júda és testvérei József házához értek, ő még otthon volt. Leborultak előtte a földre. József megkérdezte tőlük: "Mit tettetek? Nem vettétek észre, hogy egy olyan ember, mint én, jövendölni is tud?" Júda így felelt: "Mit válaszoljunk uramnak? Mit mondhatunk és mit hozhatunk fel igazolásunkra? Isten megtorolja szolgáinak vétkét. Nézd, mi most rabszolgái vagyunk uramnak, mi, és az, akinél a poharat megtalálták." Ő így felelt: "Távol legyen tőlem, hogy így tegyek; csak az az ember legyen szolgám, akinél a poharat megtalálták. Ti azonban békében hazamehettek atyátokhoz."

Júda közvetítése

 Erre Júda hozzálépett és mondta: "Kérlek uram, szolgád szeretne egy szót szólni uramhoz. Ne haragudj szolgádra, hiszen te egyenlő vagy a fáraóval. Uram megkérdezte szolgáit, van-e még atyátok és testvéretek? Mi így feleltünk uramnak: Van egy idős atyánk és egy fiatal öcsénk. Az ő bátyja meghalt, így csak ő maradt anyjától. Ezért ő az apja kedvence. Te megparancsoltad szolgáidnak: Hozzátok ide, szeretném látni saját szememmel. Mi azt válaszoltuk az úrnak: A fiú nem hagyhatja ott apját, ha elhagyná apját, az meghalna. Te azt mondtad szolgáidnak: Ha legfiatalabb testvéretek nem jön el veletek, nem kerülhettek újra a szemem elé. Amikor mi visszatértünk a te szolgádhoz, atyánkhoz, közöltük vele uram szavait. Mikor pedig atyánk azt mondta, hogy menjetek el újra gabonát vásárolni, mi azt feleltük, hogy nem mehetünk, csak akkor, ha legfiatalabb testvérünk is velünk jön, mivel nem kerülhetünk annak a férfinak a szeme elé, ha a legkisebb öcsénk nincs velünk. Erre a te szolgád, az én atyám, azt mondta nekünk: Tudjátok, hogy feleségem csak két fiút szült. Az egyik eltávozott tőlem. Ezért azt mondtam, hogy szétszaggatták; a mai napig nem láttam őt. Ha még ezt is elviszitek tőlem és valami baj éri, akkor a gond az alvilágba viszi ősz fejemet. Ha én most visszamennék a te szolgádhoz, atyámhoz, és a fiú, akin egész lelkével csügg, nem lenne velünk, meghalna. Ha látná, hogy a fiú nincs velünk, akkor a te szolgáid a sírba vinnék a te szolgádnak, atyánknak ősz fejét. Mivel a te szolgád e szavakkal vállalt kezességet atyja előtt a fiúért: Ha nem hozom vissza hozzád, akkor egész életemen át viseljem atyám előtt vétkemet, azért a te szolgád szeretne itt maradni a fiú helyett, mint uramnak rabszolgája, a fiú pedig menjen haza testvéreivel. Hogyan tudnék én atyámhoz visszatérni, ha a fiú nem lenne velem. Nem tudnám nézni azt a csapást, ami atyámat érné."

József megismerteti magát

 Ekkor József a körülötte állók előtt nem tudta tovább visszatartani magát. Rájuk kiáltott: "Menjetek ki mindnyájan!" Így senki sem volt nála, amikor József fölfedte magát testvérei előtt. Olyan hangosan sírt, hogy az egyiptomiak mind hallották, és a híre eljutott a fáraó házába is. József így szólt testvéreihez: "József vagyok! Él-e még atyám?" De testvérei nem tudtak felelni neki, annyira meglepődtek, ahogy ráismertek. József így szólt hozzájuk: "Gyertek hát közelebb hozzám!" Mikor közelebb mentek, ezt mondta: "József vagyok! A testvéretek, akit eladtatok Egyiptomba. De most ne nyugtalankodjatok és ne tegyetek magatoknak szemrehányást amiatt, hogy eladtatok. Isten azért küldött előre engem, hogy megmentsem az életeteket. Már két éve pusztít az éhínség az országban, de még öt esztendő van hátra, hogy nem vetnek és nem aratnak. De Isten előre küldött engem, hogy megmentse és életben tartsa nemzetségteket a földön. Nem ti hoztatok engem ide, hanem Isten. A fáraó atyjává és házának urává tett, és én parancsolok Egyiptom egész földjén. Sietve térjetek hát vissza atyánkhoz és mondjátok neki: Ezt üzeni a fiad, József: Isten engem Egyiptom egész földjének urává tett. Gyere hozzám, ne késlekedj! Gósen földjén fogsz lakni, közel leszel hozzám, te és fiaid és unokáid, nyájaddal, barmaiddal és minden vagyonoddal együtt. Én majd gondoskodom itt ellátásodról, mert az ínség még öt évig tart. Nem fogsz elszegényedni sem te, sem házad és semmi, ami a tied. Saját szemetekkel látjátok, és öcsém, Benjamin is látja, hogy az én szám szól hozzátok. Tehát vigyetek hírt atyámnak az én magas egyiptomi állásomról és mindarról, amit láttatok, azután sietve hozzátok ide atyámat!" Ezután nyakába borult öccsének Benjaminnak, és sírt. Benjamin is sírt az ő nyakában. Azután megcsókolta bátyjait is, sírt, és megölelte őket. Testvérei pedig elbeszélgettek vele.

A fáraó meghívása

 A hír eljutott a fáraó palotájába is: "eljöttek József testvérei". A fáraó és szolgái örültek neki. A fáraó így szólt Józsefhez: "Mondd meg testvéreidnek, hogy ezt tegyétek: Málházzátok fel állataitokat és menjetek Kánaán földjére. Hozzátok el atyátokat és családotokat, és gyertek hozzám! Én Egyiptom földjének legjavát adom nektek és a föld bőségéből fogtok táplálkozni. Te pedig add nekik a parancsot, hogy ezt tegyétek: Vigyetek magatokkal szekereket gyermekeitek és feleségeitek számára, ültessétek fel atyátokat és gyertek ide. Házi holmitok miatt ne bánkódjatok, mivel Egyiptom egész földjének legjava lesz a tiétek." Izrael fiai így is tettek. József a fáraó parancsára szekereket adott nekik és élelemmel is ellátta őket az útra. Ezenkívül mindegyiküknek ajándékozott egy ünnepi ruhát, Benjaminnak  ezüstpénzt adott és öt ünnepi ruhát. Hasonlóképpen atyjának is küldött  szamarat, megrakva Egyiptom legjobb termékeivel, és tíz nőstény szamarat megrakva gabonával, kenyérrel és úti élelemmel atyja számára. Azután elbocsátotta testvéreit és azok elindultak, miután figyelmeztette őket: Ne civódjatok az úton!" Elindultak tehát Egyiptomból és megérkeztek Kánaán földjére atyjukhoz. Hírül hozták neki: "József él, ő parancsol Egyiptom egész földjén." De a szíve hideg maradt, mivel nem hitt nekik. Mikor azonban mindent elbeszéltek, amit József mondott és látta a szekereket, amelyeket József küldött, hogy őt elvitesse, akkor ismét élet szállt atyjukba. Izrael felkiáltott: "Elég, a fiam még él! Elmegyek, hogy lássam, mielőtt meghalok."

Jákob útja Egyiptomba

 Izrael tehát elindult mindenével, amije volt. Beersebába érve áldozatot mutatott be atyja, Izsák Istenének. Isten éjjeli látomásban így szólt Izraelhez: "Jákob, Jákob!" Ő felelt: "Itt vagyok!" Azt mondta: "Isten vagyok, atyádnak Istene. Ne félj lemenni Egyiptomba, mert ott nagy néppé teszlek, és magam is lemegyek veled Egyiptomba, majd ismét fölvezetlek ide. József fogja le majd a szemedet!" Ezután Jákob elindult Beersebából. Izrael fiai föltették atyjukat, Jákobot, gyermekeiket és feleségeiket a szekerekre, amelyeket a fáraó küldött, hogy elvitesse őket. Magukkal vitték nyájaikat és vagyonukat is, amit Kánaán földjén szereztek. Így értek Egyiptomba: Jákob és vele együtt egész nemzetsége. Magával vitte fiait és unokáit, lányait és leányunokáit és egész nemzetségét Egyiptomba.

Jákob családja

 Izrael fiainak, akik Egyiptomba mentek, ezek a nevei: Jákob és fiai: az elsőszülött Ruben. Ruben fiai voltak: Hénoch, Pallu, Hecron és Karmi. Simeon fiai voltak: Jemuel, Jámin, Ohád, Jachin, Cochár és Saul, a kánaánita nő fia. Lévi fiai voltak: Gerson, Kehát és Merári. Júda fiai voltak: Er, Onan, Sela, Perec és Szerach. (Er és Onan meghaltak Kánaán földjén.) Perec fiai voltak: Hecron és Hamul. Isszachár fiai voltak: Tola, Puvva, Jasub és Simron. Zebulon fiai voltak: Szered, Elon és Jachleel. Ezek Lea fiai, akiket Paddan-Aramban szült Jákobnak, s hozzá még leánya, Dina. Összesen harminchárom fiú és leány. Gád fiai voltak: Cefon, Haggi, Suni, Ecbon, Eri, Arodi és Areli. Áser fiai voltak: Jimna, Jisva, Jisvi és Beria, s a nővére, Szerach. Beria fiai voltak: Héber és Malkiel. Ezek Szilpa fiai, akit Lábán lányának, Leának adott. Ő ezeket szülte Jákobnak. Összesen tizenhat személy. Ráchelnek, Jákob feleségének fiai voltak: József és Benjamin. Józsefnek Egyiptom földjén Manassze és Efraim született. Asznát, Poti-Ferasznak, az oni papnak a leánya szülte neki őket. Benjamin fiai voltak: Bela, Becher, Asbel, Gera, Naaman, Echi, Ros, Mupim, Huppim és Ard. Ezek Ráchel fiai, akiket Jákobnak szült. Összesen tizennégy személy. Dán fia Husim volt. Naftali fiai voltak: Jachceel, Guni, Icer és Sillem. Ezek a fiai Bilhának, akit Lábán leányának, Ráchelnek adott. Ezeket szülte Jákobnak. Összesen hét személy. Jákob vérbeli leszármazottainak a száma, akik vele Egyiptomba átköltöztek, Jákob fiainak feleségei nélkül hatvanhat személyt tett ki. Józsefnek két fia volt, akik Egyiptomban születtek. A Jákob házából való lelkek száma, akik Egyiptomba mentek, hetvenet tett ki.

József fogadja atyját

 (Izrael) előre küldte Júdát Józsefhez, hogy jöjjön eléje Gósenbe. Mikor megérkeztek Gósenbe, József szekerekbe fogatott és atyja elé ment Gósenbe. Amikor az megjelent előtte, a nyakába borult és sokáig sírt ott. Aztán Izrael ezt mondta Józsefnek: "Most már szívesen halok meg, mert láttam arcodat és tudom, hogy még élsz." József pedig így szólt testvéreihez és atyja családjához: "Fölmegyek, hírt viszek a fáraónak és jelentem neki: Testvéreim és atyám családja, akik Kánaán földjén voltak, megérkeztek hozzám. Az emberek juhpásztorok, állattenyésztéssel foglalkoznak, s magukkal hozzák juhaikat, barmaikat és minden vagyonukat. Ha tehát a fáraó hívat benneteket és megkérdezi, hogy mi a foglalkozásotok, így válaszoljatok: Szolgáid állattenyésztéssel foglalkoznak gyermekkoruktól fogva mostanáig, mi és már atyáink is, hogy így Gósen földjén maradhassatok. Az egyiptomiak ugyanis irtóznak minden juhpásztortól."

A fáraónál

 József elment, és jelentette a fáraónak: "Atyám és testvéreim megérkeztek juhaikkal, marháikkal és minden vagyonukkal Kánaán földjéről, s Gósen földjén vannak." Testvérei közül ötöt magával vitt, és bemutatta a fáraónak. Amikor a fáraó megkérdezte testvéreit: "Mi a foglalkozástok?" - ezt felelték a fáraónak: "Juhpásztorok vagyunk mi, a te szolgáid, mint már atyáink is voltak." Azután ezt mondták a fáraónak: "Azért jöttünk, hogy mint jövevények, az országban tartózkodjunk. Szolgáid nem találtak legelőt juhaik számára, mivel az éhség súlyosan ránehezedett Kánaán földjére. Engedd meg tehát, hogy szolgáid Gósen földjén maradjanak." aA fáraó így válaszolt Józsefnek: bMaradjanak Gósen földjén, és ha tudod, hogy derék emberek vannak köztük, tedd meg őket nyájaim felügyelőivé." bJákob és fiai Egyiptomba mentek Józsefhez. Amikor a fáraó, Egyiptom királya meghallotta, így szólt Józsefhez: "Apád és testvéreid eljöttek hozzád. aEgyiptom rendelkezésedre áll. Egyiptom legjobb helyén telepítsd le atyádat és testvéreidet!" József bevezette és bemutatta atyját a fáraónak. Jákob megáldotta a fáraót. A fáraó megkérdezte Jákobot: "Mennyi az éveid száma?" Jákob így válaszolt a fáraónak: "Vándorlásom évei -at tesznek ki. Számra nem sok, de életem tele volt szenvedéssel. Nem érik el atyáim életkorát, vándorlásuk éveit." Jákob megáldotta a fáraót és eltávozott a fáraó színe elől. József pedig letelepítette atyját és testvéreit, birtokot adott nekik Egyiptom földjén, mégpedig az ország legjobb részén, Ramzesz vidékén, ahogy a fáraó megparancsolta. József ellátta atyját és testvéreit és atyjának egész családját kenyérrel, gyermekeik száma szerint.

József intézkedései

 Már az egész országban nem volt kenyér, mivel az éhínség nagyon nyomasztóvá vált. Egyiptom földjéhez hasonlóan Kánaán földjét is megviselte az éhség. József a gabona eladásával minden pénzt megszerzett és beszolgáltatott a fáraó kincstárába, ami Egyiptom földjén és Kánaán földjén volt. Amikor aztán Egyiptomban és Kánaánban elfogyott a pénz, egész Egyiptom Józsefhez tódult és így szóltak: "Adj nekünk kenyeret, miért haljunk meg szemed láttára, ha elfogyott is a pénzünk? József ezt válaszolta: "Adjátok ide állataitokat, akkor ha nincs pénzetek, állataitok ellenében adok nektek kenyeret." Erre elhozták állataikat Józsefhez. József pedig kenyeret adott nekik a lovakért, juhokért, barmokért és szamarakért. Így látta el őket egy évig kenyérrel az egész állatállomány fejében. Az egy év elmúltával, a következő esztendőben újra eljöttek hozzá és mondták: "Uram, nem titkolhatjuk el előtted, hogy a pénzünk elfogyott és állatállományunk is a tied lett, urunk. Semmi más nem áll rendelkezésedre, csak testünk és földünk. Pusztuljunk el színed előtt mi is, a földünk is? Vásárolj meg minket és földünket kenyérért, így a földünkkel hasznot hajtunk a fáraónak. De adj vetőmagot, hogy életben maradhassunk, ne haljunk meg és a föld ne váljék sivataggá." József megvásárolta az egyiptomiak minden szántóföldjét a fáraó számára. Az egyiptomiak ugyanis eladták minden földjüket, mivel az éhínség súlyosan rájuk nehezedett. Így az egész ország a fáraó birtoka lett. Tulajdonává tette a lakosságot Egyiptom egyik végétől a másikig. Csak a papok földjét nem szerezte meg, mivel a papok állandó jövedelmet kaptak a fáraótól, s állandó jövedelmükből éltek, amit a fáraó utalt ki nekik. Ezért nem kellett földjüket eladniuk. József ezt mondta a népnek: "Nézzétek, én ma benneteket és a földeteket megvettelek a fáraó számára. Itt a vetőmag, vessétek be a földet. De a termés ötödét be kell szolgáltatnotok a fáraónak. A többi négyötöd a tietek marad vetőmagnak és eltartani gyermekeiteket." Azok így válaszoltak: "Megmentetted életünket, a fáraó tulajdona leszünk, csak találjunk kegyelmet urunk színe előtt." József tehát rendeletet hozott, ami mai napig terheli a földbirtokot Egyiptomban, hogy az ötödrészt be kell szolgáltatni a fáraónak. Csak a papok földje nem került a fáraó birtokába.

Jákob végakarata

 Izrael Egyiptom földjén Gósen tartományban maradt. Birtokot szereztek, szaporodtak és sokan lettek. Jákob még 17 évig élt Egyiptom földjén. Jákob életkora 147 évet tett ki. Amikor Izrael halála közeledett, hívatta a fiát, Józsefet, és így szólt hozzá: "Ha van benned szeretet irántam, tedd kezedet csípőm alá, hogy jóságot és hűséget tanúsítasz irányomban, s nem temetsz el Egyiptomban. Ha atyáimhoz költözöm, vigyél el Egyiptomból és helyezz el az ő sírboltjukban." Ő így válaszolt: "Szavaid szerint fogok eljárni" "Esküdj meg!" - mondta, mire ő megesküdött. Jákob pedig meghajolt az ágy feje irányában.

József két fia

 A történtek után hírül vitték Józsefnek: "Nézd, atyád beteg." Magával vitte két fiát, Manasszét és Efraimot. Mikor Jákobnak jelentették: "Íme, a fiad, József jön hozzád" -, összeszedte erejét és felült ágyában. Jákob ezt mondta Józsefnek: "A mindenható Isten megjelent nekem Luszban, Kánaán földjén. Megáldott és így szólt: Nézd, termékennyé teszlek, megsokasítlak és népek sokaságává teszlek. Ezt a földet utánad örök időkre birtokul adom utódaidnak. Két fiad, aki Egyiptomban született neked, mielőtt eljöttem hozzád Egyiptomba, az enyém, Efraim és Manassze legyenek az enyémek, mint Ruben és Simeon. Azok a gyermekek azonban, akik később születtek, legyenek a tieid. Őket örökségükben nevezzék (két) testvérük nevéről. Amikor Paddanból eljöttem, útközben Kánaán földjén meghalt Ráchel, az anyád, kis távolságra Efratától. Ott temettem el őt az Efratába vezető út mellett." Mikor Izrael meglátta József két fiát, megkérdezte: "Kik ezek?" József így válaszolt atyjának: "Ez a két fiam, akiket Isten nekem adott." Erre azt mondta: "Hozd ide őket, rájuk adom áldásomat." Izrael szeme homályos volt az öregségtől és nem látott jól. Amikor odavitte őket, megcsókolta és megölelte, majd így szólt Izrael Józsefhez: "Nem hittem volna, hogy viszontlátlak, de Isten még azt is megengedte, hogy utódaidat is lássam." Erre József elhúzta őket a térdétől, és arccal a földre borult. Majd fogta kettőjüket, Efraimot a jobbjára, úgyhogy Izraelnek a baljára esett, Manasszét pedig a baljára, úgyhogy Izraelnek a jobbjára esett, és odavitte őket. Izrael kinyújtotta jobbját és Efraim fejére tette, jóllehet ő volt a fiatalabb, balját pedig Manassze fejére - ugyanis keresztbe tette a kezét -, noha Manassze volt az idősebb. Azután e szavakkal áldotta meg Józsefet: "Isten, akinek színe előtt jártak atyáink, Ábrahám és Izsák, Isten, aki pásztorom volt, amióta csak élek, a mai napig, az angyal, aki kivezetett minden szükségemből, áldja meg e fiúkat. Éljen bennük tovább az én nevem s atyáimé, Ábrahámé és Izsáké, sokasodjanak és szaporodjanak el a földön." Mikor József látta, hogy atyja a jobbját Efraim fejére tette, nem tetszett neki. Megfogta atyja kezét, hogy elvegye Efraim fejéről és Manassze fejére helyezze. Közben ezt mondta atyjának: "Ne úgy, atyám, hiszen ez az elsőszülött. Tedd jobbodat az ő fejére." De atyja vonakodott, és így szólt: "Tudom, fiam, tudom, ő is néppé lesz, ő is hatalmas lesz. Öccse azonban hatalmasabb lesz, és utódai népek sokaságává válnak." Így áldotta meg őket azon a napon, közben ezt mondta: "Bennetek kíván majd Izrael áldást magának, amikor így szól: Isten tegyen benneteket hasonlóvá Efraimhoz és Manasszéhoz." Így Efraimot Manassze elé helyezte. Azután Izrael így szólt Józsefhez: "Nézd, én meghalok. Isten azonban veletek lesz és visszavezet benneteket atyáitok földjére. Neked adok egy részt, testvéreiden felül, amit az amoritáktól karddal és íjjal szereztem meg."

Jákob áldása

 Jákob azután hívta fiait és így szólt: "Gyűljetek össze, hadd adjam tudtotokra, ami a távoli időkben rátok vár. Gyűljetek össze Jákob fiai és halljátok, hallgassátok meg Izraelt, atyátokat! Ruben, elsőszülöttem, te erősségem és férfierőm zsengéje. Első a tekintélyben és első a hatalomban. De kiáradtál, mint a víz, ezért a jövőben nem leszel első. Mivel atyád fekhelyére léptél, s ellenemre beszennyezted fekhelyemet. Simeon és Lévi, test szerinti testvérek teljessé tették csalárdságuk hatalmát. Nem ülök le tanácsukban, körükben nem veszek részt, mivel haragjukban férfiakat öltek meg, s gőgjükben bikákat szelídítettek meg. Átkozott legyen a haragjuk, ami heves volt, s a dühük, ami kegyetlen volt. Elosztom őket Jákobban, szétszórom őket Izraelben. Júda, téged dicsérnek majd testvéreid, kezed ellenségeid nyakán lesz. Atyád fiai meghajolnak előtted. Fiatal oroszlán lesz Júda, s a zsákmánytól kelsz fel, fiam. Azután elnyújtózkodik, s úgy fekszik ott, mint egy oroszlán, mint egy nőstényoroszlán. Ki ingerelné? Nem tűnik el a jel Júdától, sem a királyi pálca a lábától, amíg le nem róják neki az adót, és a népek nem engedelmeskednek neki. A szőlőtőhöz köti csikóját és a szőlővesszőhöz a nőstény szamár fiát. Borban mossa köntösét, s a szőlő vérében ruháját. Szeme sötét, mint a bor, foga fehér, mint a tej. Zebulun a tenger partján lakik. Kormányos a hajókon, hátát Szidónnak fordítja. Isszachár, mint egy csontos szamár, amely karámok között tanyáz. Mivel látta, hogy a nyugalom szép és a föld kedves, teherhordásra hajtotta meg a hátát és jobbággyá vált. Dán igazságot szolgáltat népének, mint bármely törzse Izraelnek. Dán legyen olyan, mint a kígyó az úton, mint a vipera az ösvényen, amely a ló bokájába mar, hogy a lovasa hátra esik. A te üdvödet várom, uram! Gád - rablóbandák szorongatják, de ő a sarkukban van, üldözi őket. Ásernek bőségesen van kenyere és királyi csemegét szállít. Naftali olyan, mint egy iramló szarvas, amelynek kedves borjai vannak. József fiatal gyümölcsfa a forrás mellett, ágai felnyúlnak a falak fölé. Íjászok keserűséget okoztak neki, célbavették és veszélybe sodorták. De egy erős széttörte íjukat. Jákob erősének keze, Izrael sziklájának neve szétzúzta karjuk inait, atyáid Istene, aki segítséget küld neked, a mindenható Isten, aki megáld téged felülről, az ég áldásának bőségével és az alant elterülő mélység áldásának bőségével. A kebel és az anyaméh áldásának bőségével, a kalász és a virág áldásának bőségével, az örök hegyek, az ősi halmok áldásának bőségével. Ez mind szálljon József fejére, a testvérei közül kiválasztott fejének tetejére. Benjamin ragadozó farkas, reggel prédát eszik, este zsákmányt osztogat." Ez Izrael tizenkét törzse, ez, amit atyjuk mondott nekik, amikor megáldotta őket. Mindegyikre a megfelelő áldást adta.

Jákob utolsó intelmei és halála

 Azután parancsot adott nekik és így szólt: "Ha majd megtértem atyáimhoz, atyáim mellé, a hetita Efron telkén levő barlangba temessetek, Kánaán földjén, Mamrétól keletre, a machpelai telken levő barlangba, amelyet Ábrahám a hetita Efrontól vásárolt temetőhelynek. Ott temették el Ábrahámot és feleségét, Sárát. Ott temették el Izsákot és Rebekkát, s ott temettem el Leát. A telket és a barlangot erre a célra vásárolták a hetitáktól. Miután Jákob megadta fiainak a végső rendelkezést, visszahúzta lábát fekhelyére. Azután meghalt és megtért övéihez.

Jákob temetése

 József ráborult atyjára, sírt fölötte és megcsókolta. Azután József megparancsolta a szolgálatában álló orvosoknak, hogy balzsamozzák be atyját. Az orvosok bebalzsamozták Izraelt, s ezzel negyven nap telt el. Ennyi időt vett igénybe a balzsamozás. Az egyiptomiak  napos gyászt tartottak. A gyászidő leteltével József így szólt a fáraó környezetéhez: "Ha kegyelmet találtam szemetekben, szóljatok érdekemben a fáraónál. Atyám esküt vett ki tőlem és azt mondta: "Nézd, nekem meg kell halnom. Temessetek el saját sírboltomban Kánaán földjén, amelyet ott készítettem." Most tehát fel szeretnénk oda menni, hogy eltemessem atyámat, azután ismét visszatérek." A fáraó ezt válaszolta: "Menj fel, temesd el atyádat, ahogy megesketett." József tehát elment, hogy eltemesse atyját, vele mentek a fáraó szolgái, házának tisztviselői, Egyiptom földjének minden méltósága, továbbá József minden hozzátartozója, testvérei és atyjának egész belső személyzete. Csak a gyermekeket, a juhokat és marhákat hagyták hátra Gósen földjén. Szekerek és lovasok is kísérték őket, így a menet igen nagy volt. Amikor Góren-ha-Atadhoz értek, a Jordánon túlra, nagy ünnepi gyászszertartást tartottak. Hét napig tartó gyászünnepséget rendezett atyjának. Mikor a föld lakói, a kánaániták a Góren-ha-Atad-i gyászünnepélyt látták, így szóltak: "Az egyiptomiaknak nagy gyászünnepük van." Ezért a helyet Abel-Mizrajimnak nevezték el. A Jordánon túl fekszik. Fiai úgy tettek vele, ahogy megparancsolta. Fiai elvitték Kánaán földjére és eltemették a machpelai telek barlangjában, Mamrétól keletre, amelyet Ábrahám a hetita Efrontól vásárolt temetőhelynek. Azután József ismét visszatért Egyiptomba: ő, a testvérei és mindazok, akik eljöttek vele atyja temetésére.

József további története

 József testvérei atyjuk halála után féltek, és így szóltak: "Mi lesz, ha József ellenségesen viselkedik velünk szemben és megtorolja mind a rosszat, amit tettünk vele?" Ezért elküldtek Józsefhez és ezt üzenték: "Atyád halála előtt meghagyta nekünk, hogy mondjátok Józsefnek: bocsásd meg testvéreid vétkét és bűnét, a rosszat, amit veled tettek. Tehát bocsásd meg atyád Istene szolgáinak vétkét." József sírt az üzenet hallatára. Azután testvérei maguk mentek Józsefhez, leborultak előtte és így szóltak: "Nézd, szolgáid vagyunk." De József így beszélt hozzájuk: "Ne féljetek! Vajon Isten helyettese vagyok én? Ti rosszat forraltatok ellenem, de Isten jóra fordította azt, hogy megvalósítsa, ami ma van: életben tartson egy nagy népet. Tehát ne féljetek, gondoskodom rólatok és gyermekeitekről! Így vigasztalta őket és barátságosan beszélt hozzájuk. József Egyiptomban maradt: ő és atyja házanépe. József  esztendős lett. József meglátta Efraim dédunokáit, Manassze fiának, Machirnak a fiai is József térdén születtek. József meghagyta testvéreinek: "Én meghalok. Isten majd meglátogat benneteket és visszavezet ebből az országból arra a földre, amelyet Ábrahámnak, Izsáknak és Jákobnak esküvel megígért." Azután megeskette Izrael fiait: "Ha majd Isten meglátogat benneteket, vigyétek el csontjaimat magatokkal!" József 110 éves korában halt meg. Bebalzsamozták és Egyiptomban koporsóba helyezték.