|
A PADLÁS
Kecskemét kedvencei
Látványos showműsor keretében, teltházas nézőtér előtt adták át kedden este az első, hagyományteremtő ESTem Gála díjait. A Kecskeméti Est programajánló magazin, valamint a kecskeméti Katona József Színház közös kezdeményezésére a nézők egész évadban szavazhattak a legjobb kis- és nagyszínházi előadásokra, a legjobb színészre és színésznőre, jelmez- és díszlettervezőre, az évad hangjára, a legjobb epizodistára és a város kedvencére. Gazdára talált az évad embere díj, melyet a társulat tagjai egymás között szavaztak meg, emellett egy frissen alapított elismerés, a Latabár-díj is.
A gálaműsorban, melyet Réczei Tamás, a színház művészeti vezetője szerkesztett, felidézték a 2008/2009-es évad előadásainak egy-egy jelenetét, részleteket hallhattunk az operett gálából, sőt, azokból az internetes bejegyzésekből is felolvastak néhányat, amelyekben a közönség az előadásokról alkotott véleményt. A színdarabból színdarabba cikázó, olykor humoros, máskor szenvedélyes epizódokban a társulat összes színésze szerepet kapott.
A díjak átadása az Oscar gálák hangulatát idézte: mielőtt fény derült volna arra, hogy kinek a nevét rejti a lezárt boríték, a jelöltekről (vagyis a legtöbb szavazatot elnyert művészekről, előadásokról) láthattunk kisfilmeket.
A „fődíjat”, azaz a legjobb előadásért járó iparművészeti alkotást Bagó Bertalan rendezése, az Amadeus nyerte, az elismerést a Salierit alakító Kőszegi Ákos, valamint Kiss Jenő vette át. A legjobb kisszínházi előadás az Eszter hagyatéka lett. A legjobb jelmeztervezőnek Rományi Nórát, a legjobb díszlettervezőnek pedig Mira Jánost választották. Az évad emberének Farkas József világítási felügyelőt szavazták meg.
A város kedvencének járó elismerést Sirkó Lászlónak adták át, aki a gála után így nyilatkozott az elismerésről:
- A színész mindig örül, ha ünneplik, bár én sosem tudtam ünnepelni, mindig a munkában éltem ki magam. Amikor eddigi életem során civil elismerést kaptam, mindig az jutott eszembe, hogy azonnal adni kell valamit a nézőknek, még valami pluszt – hiszen én alkatilag is ilyen vagyok: szívesebben adok, mint kapok. Remélem, hogy a kedves közönség továbbra is kitüntet engem azzal, hogy megnéz, én pedig több különleges csemegével is készülök a következő évadra. Csombor Teréznek írok és rendezek egy estet, amely Jászai Mari életébe enged bepillantást, ebben a komoly és nehéz szerepben terveink szerint november elején mutatkozhat meg a legkedvesebb kolléganőm. A színház vezetése egy jutalomjátékot, Arthur Miller Pillantás a hídról című művét is felkínálta számomra a 2009/2010-es évadra, ehhez az apropót közelgő, hatvanadik születésnapom adta. Remélem, hogy a nézők nem ezt a kort látják rajtam, csak a napok, hetek, évek hordalékát – hogy Örkényt idézzem –, hiszen a színészi erő és tettvágy ugyanúgy duzzad bennem. Úgy vélem, ha az ember lelke ottmarad a gyermek- és ifjúkorban, akkor minden korosztálynak tud adni valamit… s megint ott tartunk, hogy adni, adni, adni – nem is tudok én másról beszélni.
Az évad legjobb epizódszereplőjének járó díjat Csombor Teréznek szavazta meg a közönség.
- Nagyon meglepődtem, egyáltalán nem számítottam erre a díjra, de természetesen nagyon örültem annak, hogy engem választottak a nézők a legjobb epizódszereplőnek – mondta Csombor Teréz. A jelöltek kisfilmjei között A padlás Mamóka szerepében mutattak be engem, ami nagyon közel állt a szívemhez. De én minden szerepet szeretek, igyekszem magamra húzni, és a legjobb tudásom szerint megformálni őket. A díj is azt mutatja, hogy hála Istennek, a nézők még nem felejtettek el. Sok visszajelzést kapok tőlük az előadások után is, és úgy érzem, őszintén mondják a dicsérő szavakat. A díjátadó ötlete is nagyon kedves, megható, hogy mindenkire gondoltak, és ilyen sok kategóriában osztottak díjakat.
Az évad hangja a fiatal tehetség, a megasztárból is ismert Puskás Péter lett, aki a Rádióst alakította A padlás című előadásban.
- Bár a József és a színes szélesvásznú álomkabát című musicalben nyújtott alakításomért idén már kaptam egy jelölést a Színház magazinban, mint az év pályakezdője, hasonló jellegű elismerésben, mint amit most Kecskeméten átvehettem, még nem volt részem – hangsúlyozta Puskás Péter. Hatalmas megtiszteltetés ez számomra, és azért örülök különösen „Az évad hangja” díjnak, mert nagyon közel áll a szívemhez a kecskeméti színház. Igazi szerencsének tartom, hogy itt játszhattam, jó érzés ebbe a közösségbe tartozni. Remélem, hogy jövőre is lesz feladatom Kecskeméten, mert tényleg jól tudunk együtt dolgozni, és a nézők szeretete is eljutott hozzám. Ez a város büszke lehet a társulatára, amely kiváló színészekből, izgalmas egyéniségekből áll!
Bera Linda, katonaj.hu
2009.05.27.
Letiltatta saját darabját Presser Gábor
Sajátosan értelmezte alkotói szabadságát Réczei Tamás. A kecskeméti színházi szakember szinte teljesen átírta a Padlás című musicalt. Presserék válasza nem késett sokáig: megtiltották az átszabott darab további bemutatását.
Letiltották a szerzők a Kecskeméti Katona József színház Padlás című előadását. A Réczei Tamás rendező által színpadra állított darab szövegkönyve olyan sok ponton eltért az eredetitől, hogy a Horváth Péter, Sztevanovity Dusán, Presser Gábor szerzőhármas tagjai rá sem ismertek saját művükre.
– Teljesen átírták a darabot! – kezdte a szövegíró Sztevanovity Dusán
– Oldalakon keresztül semmi sem szerepelt az eredetiből. Általában igyekszem lojális lenni a színházakkal, ez azonban túlment minden határon. Ízlésem szerint nem megfelelően modernizálták a művet, a darab karakterét változtatták meg. Az igazgató azt mondta, hogy nem ért rá odafigyelni, s valószínűleg a rendező lelkesedésén csúszott el a dolog. Miután szóltunk,hogy ez így nem mehet, azonnal levették a műsorról és elkezdték az eredeti szöveggel próbálni.– mondta Dusán.
A Padlás zeneszerzője Presser Gábor szerint megesik, hogy a rendezők átértelmeznek egy-egy művet. Ezt azonban minden esetben kizárólag a szerzők tudtával, és beleegyezésével tehetik.
– A színházi életben elő - előfordul, hogy egy darab részeit, jeleneteit átszabnák, esetleg szeretnének mondatokat megváltoztatni. Ezt előre engedélyeztetni kell a szerzővel, hozzátartozik a színházi tisztességhez. Ebben az esetben nem így történt.
Lapunk megkereste a kecskeméti színház igazgatóját Cseke Pétert, aki megerősítette, hogy már visszaállították az eredeti prózai szövegrészeket.
– Néhány perccel ezelőtt ment el a jogvédő, és a szerzőhármas döntéssel megbízott képviselője, akik engedélyezték a darab továbbjátszását. Reméljük, hogy vasárnaptól olyan sikerrel tudjuk műsoron tartani a Padlást, mint a bemutató előadáson, ahol állva tapsoltak.
borsonline.hu, Koltay
2008.11.29
Padlás újratöltve
Az eredeti szöveggel láthatja a kecskeméti színház közönsége a Padlás című musicalt november 30-ától. A hónap elején nagy sikerrel bemutatott előadást ugyanis letiltották a szerzők.
– Kedden délben kaptunk egy faxot, amely szerint a jogvédő a három szerző - Sztevanovity Dusán, Horváth Péter és Presser Gábor - kérésére letiltja a Padlás további előadásait, mivel az véleményük szerint túl sok ponton eltér az eredeti darabtól - meséli a történteket Cseke Péter a Katona József Színház igazgatója.
- Mondanom sem kell, mennyire meglepődtünk! A darab akkor már tíz napja műsoron volt, ráadásul a premieren jelen volt Horváth Péter, a szövegkönyv szerzője. Akkor - látva a nagy sikert, az állva tapsoló közönséget - nem jelezte, hogy kifogása lenne.
A fax kézhez vétele után megpróbáltuk elérni a szerzőket telefonon, hogy legalább az aznapi előadást megtarthassuk. Akkor ugyanis már úton volt több iskolás csoport, akiknek nem akartunk csalódást okozni. Ráadásul 30-áig nincs műsoron a Padlás, tehát időt nyertünk volna, hogy a szerzőkkel egyeztetve megtegyük az általuk kért változtatásokat. Nem jártunk eredménnyel. Időközben lezajlottak a megbeszélések, s a hét közepén megkezdtük a darab próbáit az eredeti szövegkönyvnek megfelelően. Jövő hét pénteken várjuk hozzánk a jogvédőt, illetve a szerzőket, s november 30-án várhatóan már az általuk jóváhagyott produkciót láthatja a közönség.
– Rendezőként nincs más feladatom, mint elfogadni a döntést – kommentálta az eseményeket Réczei Tamás, az előadás rendezője. – Való igaz, hogy több szövegrészt megváltoztattam az eredeti darabban, de a történet nem sérült, és egyetlen szót sem változtattam meg öncélúan. Egy 20 éve nagy sikerrel játszott darabról van szó. Rendezőként azt éreztem, hogy a Rádiós, aki rádióamatőrként saját számítógépet is tervez, talán már nem annyira különc figura 2008-ban, amikor mindenkinek van saját számítógépe és ismeri az internetet. Azt gondoltam, hogy esetleg, néhány szöveg betoldásával, ezt érzékeltethetnénk az előadásban, hogy tudjuk, a gépekkel való kapcsolatunk már szorosabb és kézenfekvőbb. Vagyis akkor járunk el helyesen, ha nem csinálunk úgy 2008-ban, mintha még 1985-öt írnánk.
A szövegkönyv szerzőjétől előzetesen engedélyt kértem, igaz, a példányt nem adtam át, de ő bizalmáról biztosított. A bemutatón egyenes kérdésemre, hogy bántja-e bármelyik átírás, azt felelte, hogy nem. A véleményalkotás jogát a magam részéről meghagyom azoknak a nézőknek, akik látták az eredeti verziót, s eljönnek megnézni az új előadást is.
– Tanultunk a történtekből – tette még hozzá Cseke Péter. – A jövőben minden esetben elküldjük a szerzőnek az előadás szövegkönyvét, s a próbák csak ennek írásos elfogadása után kezdődhetnek meg.
Szerettük volna a szerők véleményét is megtudni az üggyel kapcsolatban, azonban lapzártánkig nem sikerült elérnünk őket.
baon.hu, R.J.
2008.11.22
Újjászületett a Padlás - régi ismerősökkel
 Várakozással telve - amibe óhatatlanul is vegyült némi félelem - ültem be szombat délután a kecskeméti Katona József Színház nézőterére – Padlást nézni. Aztán kiütéssel nyert az előadás, már ami a félelmeimet, valamint kötözködő és kritikus hajlamaimat illeti. Abban a pillanatban, amikor a „szellemek” elkezdtek énekelni, elsírtam magamat, amiben nyoma sem volt a nosztalgiának, hanem csak azt éreztem, amit mindig is: ez A Padlás.
Sajnos nem ez volt az egyetlen, hogy pityeregtem, bár a sajnosnak csak egy oka van: bamba módra sminkeltem előadás előtt. Mondjuk Mamóka (Csombor Teréz) Tarantellája közben a könnyek mellett elég erősen vigyorogtam is, mert zseniális volt a jelenet és az előadó is. De Témüller (Sirkó László) se volt semmi, még sajnáltam is (ja, hiszen mindig sajnáltam szegény kockát). Nagyon-nagyon szerettem az előadást, különösen így önmagában, újonnan, Padlásként, anélkül, hogy bárkit vagy bármit hiányoltam volna az eredetiből.
Egy dologban hasonlított - azt hiszem - mindennél jobban az eredetire (és most nem olyan kis apróságra gondolok, mint a zene), az pedig a hatás. Ott táncoltak a szellemek, az összes, akiket régóta szeretek, megjelent Mamóka és Barrabás (Pál Attila), aztán Rádiós (Puskás Peti) és Süni (Simon Boglárka), és mintha mindet régről ismertem volna, bár tény és való, hogy Süni talán egy kicsit felnőtt (a tündéri kislány, akit Igó Éva játszott anno, egy nagyszájú, vagány csajszivá lett, de így is nagyon jó volt).
Szerettem a rendezőt (Réczei Tamás) is, hiszen voltak ötletei, újak és jók, és meg sem próbálta utánozni a Vígszínházas előadást; talán ennek volt köszönhető (vagy talán a darab önmagában hordozott varázserejének, de nem akarom eldönteni), hogy sikerült kiiktatni mindenféle összehasonlítást és félelmet a fejemből. Nagyon jó volt újra gyereknek lenni, kacarászni; kifejezetten jót tett korunk szlengjeinek valamint Presser Gábor dalszövegeinek jó helyen és időben elsütött csemegéi, dőltünk a nevetéstől, de komolyan. Azt hiszem az egyik, ami vitte nálam a pálmát, a helikopterrel támadó rendőrök ostromakor benyögött: „Ez itt a Szent István körút és nem Chicago”.
Természetesen „szellemeink” szövegei is modernizálódtak kicsit, a legjobban (NANÁ!) Lámpás (Szokolai Péter) alkalmazkodott, és nem is szégyellte pörgetni a nyelvét, a legkevésbé pedig a Hercegünknek (Csémy Balázs) sikerült, aki gyakorta Shakespeare-t idézett, ha pedig nem, akkor úgy beszélt, mint valami hangostankönyv. Imádtam.
Kölyök (Wégner Judit, betegség miatt énekhangja Mihály Dóra) édes volt, Mihály Dóra pedig elképesztően szépséges hanggal bír, remélem, találkozom majd még vele itt-ott. De ott van még Meglökő (Széplaky Géza), a néma óriás, aki folyton meg akarja lökni (avagy verni) a pimasz Lámpást, meg amúgy is mindenkit, akivel valami baja van – nos, hála istennek, ezek nem voltak túl sokan, kb. ugyanazokat szerette, akiket én is. Egyébként azon kívül, hogy nagyon jól játszott, még azért is megemelem előtte a kalapomat, amiért AZOKBAN a cipőszerű izékben képes volt járni, táncolni, és nem esett hasra.
Rendőreink megfelelően lököttek voltak, bár most egyértelmű lett a végére; Detektívünk (Fazakas Géza) bizony tiszta lélek, és még Mamóka szilvás gombócaira is kiérdemesült, ami pedig szegény Üteget (Kertész Richárd) illeti, hát ő megint megkapta a kitüntetését, egyem a lelkét.
Egyik nagyon nagy kedvencemet azért semmiképpen nem szeretném kihagyni, ő pedig Robinson (Tóth Mihály) volt. Aranyszínű robotjelmezében olykor előkacsázott a helyéről, elképesztő pantomim-mozgást végezve, de akkor is az volt a legjobb, amikor „meghibásodott”. Oltári jó volt a fiatalember.
Összegzek és utószavazok egy kicsit: kedves pesti közönség, én tudom, hogy van itt egy Padlásunk, de szerintem megéri a fáradtságot lemenni és megnézni, minimum egyszer. Ez volt az összegzésem, és most jön az utószavam: szeretnék tiszta szívből köszönetet mondani az est (akarom mondani délután) Rádijának, Puskás Petinek, akinek sikerült úgy színpadra alkotnia Kaszás Attila örök emlékű karakterét, hogy nem Kaszás Attila emlékére szöktek könnyek a szemembe, mikor elkezdte énekelni a Fényév távolságot – pedig féltem ettől.
Meg sem próbálta őt utánozni, még csak énekstílusban sem, és valószínűleg pont ezért lesz méltó utóda, akit mindenféle rossz érzés nélkül lehet hallgatni, nézni, élvezni ebben a szerepben is.
Mint fent: Peti, nagyon köszönöm, és természetesen a többieknek is, akik lehetővé tették, hogy ezt az előadást a számomra örök Rádiós Kaszás Attila, és a csodás Mamóka (Tábori Nóra) nélkül is szeretni és élvezni tudjam, mégpedig igazából, gyerekként átélve minden egyes percét.
zene.hu, Sík Bernadett
2008.11.12
A PADLÁS
Annak ellenére, hogy szombatra már a fél szereplőgárda „kórházéretté” vált, nem maradt el a premier. És rögtön hadd tegyem hozzá: szerencsére, mert ekkora sikert ez a színház nemcsak ebben az évadban nem látott, de tán még az előzőben sem.
Varázslatos volt a díszlet, mesebeli padlás, (a polcon ET-vel),a sokszázéves „szellemeken” „sokszázéves” ruhákkal, sehol egy bermuda, vagy tűzoltókészülék a háton, semmi nem zavart meg minket abban, hogy átadjuk magunkat a Mesének. Remélem, máskor is találkozom Rományi Nóra (díszlet, jelmez) munkáival. Érdekessége volt az előadásnak az animációs rész, mely a szellemek „előéletét” illusztrálta(Horváth Mari, és Ballai Tóth Roland alkotása) .
A Padlás szövegkönyvét valószínűleg nem fogják jelölni minden idők legjobb szövegkönyvének megtisztelő címére, de ez zenés daraboknál szerintem, nem számít olyan nagy hibának. Nyilván nem követelmény, hogy minden szál fusson valahova egy darabban, de itt az este végére annyi szál lógott a levegőben, hogy arra gondoltam, csokrot kötök belőlük, és átadom a rendezőnek,( Réczei Tamás) csináljon valamit vele. Mondjuk, kezdhetné Mamóka unokahiányának gondjával,( a rendőrös- gombócos-jelenet valamiféle kísérlet erre a végén, de valahogy olyan kurtán-furcsán zárul, hogy nem lesz belőle semmi) .
A szereplőket szinte kivétel nélkül dicséret illeti. Sirkó László , mint Témüller,csak epizódokban jelenik meg, de olyan idegbeteg, militáns házmester,(„Enyém a pálya”) terepszínű gyakorlóruhájában, hogy minden percben várjuk, bejelenti, indul Morvai-előadásra. ( A bejelentés elmarad…de ki tudja, lehet, hogy csak kihúzták a darabból az utolsó pillanatban..)
Szokolai Péter alig látszik ki a fülei alól,mint rosszkedvű törpe dörmögi végig a darabot (ki ne lenne rosszkedvű,ha kiderül, hogy a „héttörpéből” ő a nyolcadik, és még rá is dől a bánya). Ellenben vagy a fülem romlik, vagy a szívem lágyul- esetleg az agyam-,vagy- és ezt tartom legvalószínűbbnek- Péter egyre jobban énekel. Nem kicsit jobban, hanem sokkal jobban. Határozottan kiemelkedik a „ja, és játszott még benne a…” kategóriából.
A Kölyök nincs nagyon elengedve szöveggel, de amikor énekelt, Wégner Judit csodaszépen tette. Rögtön mellette említeném a „hóhért” alakító Széplaky Gézát, akinek most annak ellenére szentelni fogok egy bekezdést, hogy még csak igazi szövege sem volt ezen az estén.
Széplaky Géza évek óta a háttérből „szolgálja” színésztársait és a nézőket. Nincs ő egyedül, sok ilyen színész van. Benne az a különös, amilyen odaadással és derűvel teszi. Meg lehet azt látni, ha egy színésznek „derogál” a szerep, ha savanyúan „adogat fel” poénokat, ha azt érzi,”mikor jön már el az én időm”.
Széplaky Géza annyi szeretettel és alázattal, olyan fegyelemmel és figyelemmel játssza a rá osztott szerepeket, voltaképp elégedetten, hogy felvetődik bennem a kérdés: ugye lesz majd ennél nagyobb szerepe is? Maklári Zoltánról mesélik,aki állandóan epizódszerepeket kapott, hogy egyszer egy forgatási szünetben leült az asztalához, belenézett a tükörbe, és (állítólag) így szólt: „Azért jó lenne egyszer már valamit játszani is. Egykettőre lemúl az emberről az élet.”
Csémy Balázsnak pont „korbavágó” volt a naiv Herceg szerepe, aki csók helyett énekkel akarja felébreszteni Csipkerózsikát. Csipkerózsika ugyan nem ébredt fel, Balázs viszont elnyerte a közönség szívét-ha hinni lehet a „büfépress” információinak.
Kertész Richárd és Fazakas Géza, mint rokonszenvesen esetlen rendőrpáros nevettették meg a nézőket, és általuk nyerte el a mesebeli „gonosz Témüller” a büntetését. Csombor Teréz Mamókája életvidám, szeretetreméltó, fürge, kissé szubrettes volt, csak valahogy hiányérzetet hagyott az emberben-az elején említett elvarratlan szálak közt egyik az ő szerepe- elkezdődik, és egyszer csak elfogy. Persze lehet hogy csak én érzem így, mert szerettem volna többet látni a színpadon Csombor Terézt. Ráadásul, míg a többi szereplőnél remek volt a smink, nála annyira igyekeztek öregíteni, hogy nem egy idős néni lett belőle, hanem egy szép középkorú nő, akinek behúztak mindkét szeme alá..
Pál Attillát mostanában annyit láttam ideges gyilkosjelöltnek (Hajmeresztő), hogy kész felüdülés volt ez a naiv, ártatlan, ”tágranyíltszemű”, szerethető karakter, (Révész) aki végül az „örökre szépek” közé viszi a szellemeket.
Simon „Süni” Boglárka viszonylag kezdőnek mondható, mint színész, de ennek hátrányait a nézők nemigen érzékelték, (a büfépress információi szerint nagy szerepe van ebben a tapasztaltabb kollégák önzetlen segítségének) annál inkább csodás hangját, és lenyűgöző szépségét.
Végére hagytam a nehezét- már úgy értem számomra nehezét. Említettem, hogy a darab szövege meglehetősen nagy teret ad a néző képzeletének. Ugyanígy-és ugyanezért sokat ad hozzá-vagy vesz el belőle a színészi játék. Bár a teljes Padlást mostanáig nem volt szerencsém megnézni, részleteket, betéteket láttam belőle. És láttam tegnap Puskás Pétert énekelni és játszani benne. Péter egy nappal előbb még beszélni se tudott. Iszonyatos fegyelem és erőfeszítés lehetett végigcsinálni ezt az előadást. Ha valaki arra koncentrál, hogy vajon kijön-e a következő hang a torkán, az a játék rovására mehet. És ráment.
Sokat gondolkodtam, mit tegyek, tudván, hogy a főszereplő mennyire beteg volt. Egyszerűen ne írjak semmit? Úgy döntöttem, ezt mégsem lehet. Nem vagyok én lelketlen színikritikus, az ilyen viselkedést meghagyom azoknak. Félreértés ne essék , sokan a két kezüket összetennék Puskás tegnapi alakításáért- de aki látta már őt színpadon (én pl. a József és a színes..-ben), az tudja, ő ennél sokkal jobb színész. Amikor a végén Süni felteszi neki a kérdést, döntse már el, ki is ő, „a Kölyök, vagy a Herceg”, bennem, a nézőben egyértelműen megfogalmazódott, hogy bizony a „Kölyök”. Nem is meglepő ez, hiszen a kora erősen „kölyökbehajló”.
Remélem sokáig játsszák majd ezt a darabot Kecskeméten, és talán idővel a Kölyökben alvó Herceg felébred. Úgy láttam , Csipkerózsika-jelöltekben nem lesz hiány, mióta Puskás Péter itt van, valahogy ugrásszerűen megnőtt a Színház környékén az egy négyzetméterre jutó tinilányok száma.
Bár a Padlás az Ifjúsági Bérlet előadása, minden bizonnyal lesznek bérletszünetes alkalmak is. Fiatal és „idősebb” gyerekeknek egyaránt ajánlom!
hiros.index.hu, Sybill
2008.11.10
„Megtisztelő Kaszás Attila után eljátszani
a Rádiós szerepét”
A Madách Színházban főszerepet alakít a József és a színes szélesvásznú álomkabát című musicalban, pincérfiúként láthatjuk egy naponta jelentkező, népszerű szappanoperában, számai sikerrel ostromolják a hazai zenecsatorna slágerlistáját, s mindemellett most Kecskeméten is bemutatkozik a színházszerető közönségnek Puskás Peti. A Megasztár korábbi szériájában feltűnt tehetséges fiatalt a Padlásban láthatjuk november 8-ától a Nagyszínházban.
- Mit gondolsz, mi az, ami miatt téged választottak ki a Rádiós szerepére?
- Úgy érzem, az eddigi színházi tevékenységemmel, filmes szerepeimmel bizonyítottam, hogy sokoldalú vagyok, és megvan bennem az az érzékenység is, ami ehhez a szerephez szükséges. A Padlást láttam húsz évvel ezelőtt, valamint másfél hónapja is a Vígszínházban, emellett játszottam együtt Kaszás Attilával is, ami meghatározó élményt jelentettet a színészi pályafutásomat illetően. Ezt a szerepet eredetileg Kaszás Attilára írtak, az ő hangjára komponálták a Rádiós dalait. Ő úgy játszotta és énekelte el, olyan példát mutatott, hogy minden kollégának és utódnak megtisztelve kell éreznie magát, méltónak kell lennie rá – én így próbálom megközelíteni a feladatot. S igyekszem gondolkodásban, életmódban, alázatban is követni Kaszás Attilát.
- Hogyan jellemeznéd a Rádiós alakját?
- A Padlás a nyolcvanas években íródott, s nyilvánvalóan benne van minden, ami akkor az embereket, a fiatalokat foglakoztatta: a technokrata társadalom, a világhatalmi, politikai kérdések. A Rádiós egy fiatal srác, aki szeretné áthidalni azt a „fényév távolságot”, ami az emberek között van, s bízik abban, hogy ezáltal megtalálja önmagát is. Szerintem ma is nagyon aktuális kérdéseket vet fel a darab, hiszen napjainkban is rengeteg fiatal botorkál célok nélkül, és nehezen talál rá a saját útjára a nagyvilágban, akárcsak a Rádiós. Nekem erről szól ez a sokrétű történet, amelyben gyönyörűek a dalok is.
- Színészcsaládban nevelkedtél. Szüleid is eljönnek a november 8-ai premierre?
- Természetesen itt lesznek, és már nagyon izgatottan várják, hogy lássanak Rádiósként. Ők is közelről ismerték és szerették Kaszás Attilát, és tudják, hogy számomra óriási lehetőséget jelent ez a szerep. Borzasztóan büszkék arra, hogy az ő fiuk ezt eljátszhatja. Édesapámat – akinek több évtizedes színészi tapasztalata van – gyakran megkérem, hogy főpróba héten nézzen meg, és adjon tanácsot. Meg is fogadom, amit mond, hiszen így lehet valamit eltanulni. Ezúttal sajnos nem tud megnézni a bemutató előtt, de remélem, elégedett lesz velem a Padlás szombati bemutatója után.
katonaj.hu, Bera Linda
2008.11.07
Puskás Peti kapta meg
Kaszás Attila legendás szerepét
Puskás Peti a padlásra költözött - átmenetileg legalábbis. A Jóban Rosszban Svédje a kecskeméti Katona József Színházban bújik majd Rádiós szerepébe. Petinek nem lesz könnyű dolga: előtte Kaszás Attila alakította A padlás főszerepét. A darabot szombaton mutatják be Kecskeméten, Peti pedig izgatottan készül...
Puskás Peti nemcsak énekes és a Jóban Rosszban sztárja, de nagyszerű musicalszínész is. Ezt bizonyítja, hogy a kecskeméti Katona József Színházban úgy gondolták, Peti a legalkalmasabb arra, hogy eljátssza Kaszás Attila legendás szerepét, A padlás Rádiósát. Az elmúlt hetekben a színész szinte minden percét próbákkal töltötte, és már izgatottan várja a szombati premiert.
"A padlás Rádiósát eljátszani minden olyan színész álma, aki musicalben játszik. Életem első meghatározó színházi élménye ez a darab volt, húsz éve láttam, azóta is többször videón, nemrégiben pedig megnéztem újra a Vígszínházban. Kaszás Attilával dolgoztam együtt, és ez meghatározó élmény volt az életemben, utána eljátszani ezt a szerepet megtiszteltetés."
Peti izgul is, hiszen a darab legismertebb dalát, a Fényév távolságot Presser Gábor Kaszás hangjára írta, ezért különösen nehéz elénekelni.
"Ez a dal Kaszás Attiláé és elénekelni nagyon nagy dolog, főleg úgy, hogy mindenki hozzá köti - és ez így van rendjén. Érdekes véletlen, hogy Attilát az én énektanárnőm édesanyja készítette fel erre a szerepre." - árulta el Peti.
2008.11.06
Boldogságot kereső mesehősök a Padlásban
Húsz év óta töretlen siker a Presser Gábor–Horváth Péter–Sztevanovity Dusán szerzőtrió Padlása – amellett, hogy a Vígszínházban ma is folyamatosan játsszák, körbejárta az egész országot. Tizenöt évvel ezelőtt már Kecskeméten is láthatta a közönség a négy mesehős szívet-lelket melengető történetét, ám azóta felnőtt egy újabb generáció.
Így november 8-ától újra Padlássá változik át a Nagyszínház színpada.
A mesemusical főpróbahetének izgalmai között Réczei Tamás rendezőt kérdeztük.
- Mi volt az, ami A padlásban Önt magával ragadta?
- Érdekes módon először a műfajt választottam ki, nem magát a darabot. Megemlítettem Cseke Péter színházigazgatónak, hogy nagyon szívesen rendeznék gyermek előadást, ki akartam magam próbálni ebben a műfajban is – meséli Réczei Tamás. – Csak ezután esett a választásunk A padlásra, amelyben – azt hiszem – én egy kicsit többet látok, mint amit az eddigi előadásokban megfogalmaztak. A négy mesehős történetében egyfajta okkult jelentést is felfedeztem: ahogyan a teljes boldogsághoz vezető utat, a megváltást keresik, az a reinkarnációra emlékeztet. Ezt a másodlagos jelentést is beleszőttem a darabba, de igyekeztem úgy megfogalmazni, hogy a gyermekek számára sem legyen érthetetlen vagy ijesztő. Mivel A padlás családi darab, úgy vélem, héttől hetvenhét éves korig mindenki megtalálhatja benne a neki tetszőt. A legnagyobb kihívást egyébként az óriási slágerekké vált dalok jelentették, hiszen a nézőknek elvárásaik vannak velük szemben. Arra törekedtem, hogy a történet szerves részei legyenek ezek a számok, ne csupán betétdalként funkcionáljanak.
- Az előadás látványvilágának kivitelezésében a Kecskemétfilm Kft. is részt vett. Hogyan kötődik össze a darabban az animáció és a színpad világa?
- Napjainkban egyre több rendező gazdagítja az előadásait filmrészletekkel, bejátszásokkal – én magam is alkalmaztam már ezt a technikát. Ezúttal azonban a bejátszás rajzfilm, animáció lesz, amely a négy eltévedt mesehős eredeti lelkét, a „meseséget” ábrázolja.
- Két fiatal vendégszereplő is csatlakozott a színház társulatához erre a színdarabra: Simon Boglárka és Puskás Péter. Hogyan esett rájuk a választás?
- Nem titkolt célunk, hogy A padlás közönségcsalogató előadás legyen, ezért a két főszerepre két fiatal, széles körben ismert és népszerű sztárt szerződtettünk. Simon Boglárkára a Társulat egyik adásában figyeltem fel a tévében, amikor komoly betegsége ellenére is hősiesen helytállt. Bár számára a színpadi játék újdonság volt, a próbáink során is kiderült, hogy igazi színházi ember. A Megasztárban feltűnt Puskás Peti pedig fiatal kora ellenére is komoly szakmai múlttal rendelkezik, hiszen színészcsaládban nevelkedett, játszik a Jóban rosszban című teleregényben, és emellett ő az egyik főszereplő a Madách Színház új musicaljében is.
katonaj.hu, Bera Linda
2008.11.04
Kecskeméti Katona József Színház
2008-2009
Új évad, új direktorral, akinek mottója: „Kezet nyújtunk a közönségnek”. Ennek jegyében színes az előadásra kerülő darabok palettája, látható a törekvés azon nézői rétegek színházba csábítására, akiknek az elmúlt évek repertoárja esetleg nem nyerte el a tetszését.
A gyerekelőadások közé sorolt, ám felnőtteket is elbűvölő Padlás, (Presser-Horváth-Sztevanovity) a fiatal, távoli világok üzeneteit megfejteni próbáló tudós története, akihez bepottyan néhány „mesebeli szellem”. A félig mese-félig musicalnek olyan ismert betétdalai vannak, mint a Szilvásgombóc, Fényév távolság. Puskás Péternek nem lesz könnyű dolga, hiszen a Rádiós alakja sokunkban Kaszás Attillával „nőtt össze”, nagy kihívás ekkora előd „nyomában” játszani, de a kecskeméti színpad elbírta már azt is, amikor a tavalyi évadban Bori Tamás Sárdi János” után” elénekelte a „ Ma önről álmodtam” örökbecsű operettslágert, kívánunk hát az ifjú művésznek sok sikert. Csakúgy Csombor Teréznek Mamóka szerepéhez , amelyben ugyan egy generációval idősebbet kell saját koránál játszania, de minthogy ő szinte bármivé képes változni szükség szerint – biztos vagyok benne, ezt is a tőle megszokott színvonalon , és hitelességgel fogja megoldani. A női főszerepet a Társulat produkcióból megismert Simon Boglárka játssza majd.
hiros.index.hu, sybill
2008.08.18
Összesen 15 bemutatót láthat a közönség a hírös városi teátrumban a 2008-09-es évadban.
A nagyszínházi premierek sora egy Jókai vígjátékkal indul, majd következik a Hajmeresztő című bűnügyi társasjáték, amelyet nagy sikerrel játszott a társulat júliusban Szegeden.
Az első zenés bemutató november elején lesz, amikor is a megasztáros Puskás Petinek és a Társulatban feltűnt Simon Boglárkának tapsolhat a kecskeméti közönség a Padlás című musicalben.
Ezt követi decemberben a Hello, Dolly!, amelyben együtt játszik Oszter Sándor és lánya, Alexandra.
baon.hu | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Várakozással telve - amibe óhatatlanul is vegyült némi félelem - ültem be szombat délután a kecskeméti Katona József Színház nézőterére – Padlást nézni. Aztán kiütéssel nyert az előadás, már ami a félelmeimet, valamint kötözködő és kritikus hajlamaimat illeti. Abban a pillanatban, amikor a „szellemek” elkezdtek énekelni, elsírtam magamat, amiben nyoma sem volt a nosztalgiának, hanem csak azt éreztem, amit mindig is: ez A Padlás.
