A PADLÁS
Itt vagyunk (Nyitány)
Itt vagyok.
Itt vagyok.
Itt vagyok.
Csak az ördög tudja, hol vagyok.
Ho-ho, vadidegen hely, itt sohase voltunk még.
Én már érzem, ez jó lesz.
Vigyázz!
Ez egy ócska padlás, ez is csak olyan, mint a százezer másik,
Iszonyú piszok van és semmi sem látszik!
Jajj!
Ez a padlás jó padlás!
Ócska és elhagyatott!
Ez az égbolt mégis más!
Ványadt kis csillagok!
Soha ne ítélj a látszatból!
Ó, ó!
Ó, még ne adjuk fel, kell egy hely!
Ó, ó!
Ó, mégis keresni kell, kell egy hely,
Mert kell egy hely, mert kell egy hely,
Mert kell egy hely, hol minden szellem látható!
Mert kell egy hely,h ol minden szólam hallható.
Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok,
Mert kell egy hely, hol emlékünk majd élni fog.
Mert kell egy hely, egy vonzás, melyhez tartozunk,
Mert kell egy hely, hol néha másról álmodunk.
Ég és Föld között
Herceg: Te, aki nem tévedsz el a csillagok közötti titkos úton,
mért feledkeztél meg rólunk?
Gyere el értünk és vigyél el minket
te csodálatos Révész
úgy várunk rád!
Mind: Ég és föld között itt áll a padlás
hol Kelet és Nyugat összeér
a fény meg a sötét összefér,
várjuk, hogy földre szállj.
Ég és föld között itt áll a padlás
értsd meg amikor jelt adunk
lásd a kikötőt, itt vagyunk
várjuk, hogy ránk találj.
Herceg: Nekünk a Föld már szomorú és idegen
nekünk az élet befejezett szerelem…
Törpe: Olyan ember nincs, ki emlékezne ránk
Herceg: Valahol, máshol, messze van a mi helyünk
mert nincs a földön, akit szeretünk…
Törpe: mert elment rég, aki jó volt még hozzánk.
Kölyök: Az égbolt nyitva áll...
Herceg: De nem lehet, hogy hiába várunk
Mind: Jöjj! Jöjj! Jöjj! Jöjj!
Ég és föld között itt áll a padlás
hozzánk vezet a holdsugár
a titkos kikötő nyitva áll
várjuk, hogy ránk találj.
Herceg: Mert kell egy hely, hol minden szellem látható
Törpe: Mert kell egy hely, hol minden szólam hallható
Kölyök: Mert kell egy hely, hol nem fáznak a csillagok
Herceg: Mert kell egy hely, hol emlékünk majd felragyog.
Mit ér a nagymama unokák nélkül
Mamóka:
Nehéz, nehéz
sok hosszú év nagy súly a vállamon.
nehéz, kicsit nehéz
mégsem ez bánt, ezt jól bírom
csak hát mit ér egy nagymama unokák nélkül,
mit ér az étel, ha folyton kihűl
csupa csend és rend ez a ház,
csupa fáradt, vén ragyogás
unatkozás
ha lenne, aki szőnyegeimen vad simmimimit jár
és megkeresi és mind megeszi a lekvárt
amit én a kamrámba rejtek
bizony az lenne jó
ha lenne, akitől összeborul és szétesik ez a ház
és szemtelenül csak tűri, csak hagyja, hogy én,
csak én rakjak rendet
bizony az lenne jó
mert kell, aki csupa szó
aki csupa dac
aki csupa jó
aki csupa hév
aki csupa kosz
aki csupa tűz
aki csupa rossz
aki csupa jaj,
aki csupa baj
aki csupa zaj
aki csupa báj
aki csupa szép
mint én voltam rég
OLLÉ!
Ez ő, ez ő
Törpe:
Ifjú Hercegünk és egy másik jóbarát
Csipkerózsa között alvó lányt talált.
S áll a szörnyű fogadás, hogy kinek ébred fel,
Az egyik győz, a másikat a halál jegyzi el.
És ő eldalolta száz varázsdalát,
S a lány csak aludt egyre mélyebben tovább,
S egy merész csókkal, ó, a másik ébresztette fel
S a Herceg igazi lovag volt, és tette, amit kell
ó, ó,
Mind:
Ez ő, ez ő, a tiszta hangú vesztes ő,
Ez ő, ez ő, az elfelejtett verselő,
Ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
Nézzétek micsoda szellem ő!
Herceg:
Nyolc törpe volt, de sötét és mély a bánya
S a mélyben az egyik őrségben állt,
Lámpásnak hívták s a többiekre várt.
Múlt a perc, és múlt a nap, a hét,
S nem jött vissza érte már a másik hét,
Mert megérkezett Hófehérke, és ő olyan szép,
Hogy barátjukat egyszerűen lent felejtették.
ó, ó,
Mind:
Ez ő, ez ő, az ottfelejtett őrködő,
Ez ő, ez ő, a nyolcadik kis törpe ő
Ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
Nézzétek micsoda szellem ő!
Kölyök:
Sötét a vár, magas a trón,
És így szólt a bíró:
Törpe:
Az ítélet halál!
Kölyök:
És lent a hóhér egy ártatlan fiúra vár,
Mert kimondta azt, mi egy országnak fáj,
Hogy kegyetlen s gonosz az öreg király.
Ám a néma hóhér felkapja őt,
És rohan a városon át.
De mindenütt ellenség, mindenütt túlerő,
S egymásnak karjában hal meg a két menekülő.
Mind:
Ez ő, ez ő, a jó, a néma Meglökő,
Ez ő, ez ő, a szókimondó gyermek ő,
Ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
Nézzétek micsoda szellem ő!
Ez ő, ez ő, a Kölyök és a Meglökő,
Ez ő, ez ő, a Törpe és a Herceg ő,
Ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő, ez ő,
Nézzétek micsoda szellem ők!
Enyém a pálya
Témüller:
Ami eltérő, szabálytalan
az a rendnek csak útban van
ami régi és alaktalan
az csak árt, amíg köztünk van
Ez a gondolat annyira tiszta és szép
Kár, hogy egyesek nem értik még,
“Ami nem szabályos, sajnos az ragályos”
a káoszból legyen elég!
/:Enyém a pálya:/ /refrén/
Sajnos túl sok az ábrándozás
sok a mese, s a látomás
lila ködök és másvilág
gyanús hangok és utópiák
csupa szélhámos varázslat
nem kell a világnak
mindez csak romlásba dönt
majd én vágok rendet
és teremtek csendet
és van aki támogat fönt...
/:Enyém a pálya:/ /refrén/
Egyforma házak és lapostetők
És nem tűrjük el a sok különcködőt
Ki túl sokat ugrál, majd gondom lesz rá
Hogy guggoljon szépen a mérce alá…
Enyém a pálya /hétszer/
Valahol
Kölyök: Valahol a fényeken túl
ami szép volt, s elmúlt, újra vár
valahol az álmon is túl
ott a kikötő, s a néhai táj
ahol újra feltárul a régen látott ajtó
aki várt, most odafut eléd
újra kikötött a régi hajó
Szellemek: és az elveszett játékok életre kelnek
és körben kigyúlnak a fények
ó, régen várnak ránk az örökre szépek
új bolygó vár
egy földön túli világ
másik, békés táj
Rádióüzenetek
Rádió üzenetek, rádió üzenetek Cassiopeia irányából, periodikus jelzések. Távolság 163 fényév. Nem dekódolható.
Rádiós: Jönnek és jönnek
jönnek és jönnek
összerázva, sisteregve
csillagporban megfürödve
suttogásnál csendesebben
szivárványnál színesebben
jönnek, jönnek
jönnek, jönnek
minden bolygót megtalálnak
titkot hoznak, messze szállnak
jönnek, jönnek
jönnek, jönnek
Jönnek és jönnek, jönnek és jönnek,
csillagország sóhajtása,
az ismeretlen suttogása,
mert felmerül a múltunk hangja,
elmerül a hangzavarba.
Jönnek, jönnek, jönnek, jönnek,
gyors patak és kiáltások,
örök fények, villanások.
Jönnek, jönnek, jönnek, jönnek.
Szellemek: Fényév távolból
ő erre jár, ő ránk talál
szól már, hozzánk szól
és elvisz majd a fényeken át
olyan tisztán cseng
már hallom a hangját
érzem, megpillantjuk tündérarcát
itt van értünk,
eljött értünk ő
Rádiós: ...mégis megszólalt egy dallam
a messzi távolból
mégis hallja azt, hogy hívom
és válaszol
és szól, hozzánk szól
nekünk válaszol
Örökre szépek II.
Révész:
Valahol, a fényeken túl
ami szép volt s elmúlt, újra vár
valahol, az árnyakon túl
újra befogad egy távoli táj
ahol ő, aki elment már, ott kézenfog majd újra
odaérsz, hol eleven a múlt
mikor elindulsz a végtelen útra
az elveszett játékok életre kelnek
és körbe kigyúlnak a fények
ó régen várnak ránk az örökre szépek
nincs még rá szó,
milyen az a múlt-bolygó
valahol, az alkonyon túl
hova annyi fénylő csillag hullt
valahol az álmon is túl
már a harag is a múltba simult
és távol a vonzástól még nyílik másik távlat
az a hely, mit nem hagy el a fény
soha nem üzen a földi világnak
s az elégett mécsesek körbe kigyúlnak
és összesimulnak az évek
ó régen várnak ránk, az örökre szépek
új ország vár vissza sose enged már
Rádiós:
Ott van a múltunk egy távoli tájon
s az elveszett éveket el lehet érni újra
nem múlhat el semmi, ha nem felejtjük el
hogy élnek az emlékek még valahol
Révész:
Hol az elégett mécsesek újra kigyúlnak
és megállnak végre az évek
Rádiós:
Túl a fényeken, túl az árnyakon
Révész, Kölyök:
Ott ébrednek ők az örökre szépek
új bolygó vár, egy földöntúli világ
másik, békés táj.
Szilvásgombóc
Íme a Föld.
Sose lehet tudni, hogy hol van a fent és lent.
Íme az ember.
Nem lehet látni, de ott van a lényeg benn:
Van-e titka?
Van-e íze?
Van-e szíve, ami jó?
Van-e magja?
Van-e még egy?
Van-e húsa olvadozó?
Ember, mint a Föld olyan,
Gombócnak is lelke van!
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó!
Felszín édes hó...
Rajta aranyszínű morzsa!
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó,
Megkóstolható!
Benne van a kenyér, benne van a víz!
Benne van a tudás, benne van az íz!
Benne van az idő, benne van a só!
Benne van a válasz: embernek lenni jó!
jó, jó, jó,jó
Rajta hó, ami tűzforró,
jó, jó, jó jó
Olyan illatosan olvadó!
Jó, jó, jó, jó!
Ez egy jóízű kisbolygó!
Jó jó, jó, jó
Gomboóóc!
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó
Jaj, jaj, jaj de jó!
Szilvásgombóc!
ó-ó-ó-ó
Megkóstolható!
Ez az édes kisbolygó.
Szilvásgombóc!
Nem szólnak a csillagok
Süni:
Most nem szólnak a csillagok, a messzeség most nem ragyog, s a közelség csak úgy segít, ha érzed, hogy megérint. á-á-á-á
Rádiós:
Most nem szólnak a csillagok, az árnyékok most túl nagyok, az antennákról víz csorog, felhők, ne sírjatok! á-á-á-á
Míg a távolság az ablakát bezárja, míg az éjszaka az új nap fényét várja,
Együtt:
Nézünk egymásra, és válaszolni nem tudok, mert nincsenek jó kérdések, és nem szólnak a csillagok. á-á-á-á
Fényév távolság
Lehet számtalan hely,
ami szebb és jobb a mi Földünknél.
Lehet, létezik ő is,
aki többre képes az embernél.
Egyszer ismeretlen távolba vágyom,
máskor megriaszt egy álom,
hogy a hang,
hogy a csend,
hogy a fény,
hogy a tűz,
már nem vigyáz e cseppnyi földre,
s el kell mennünk mindörökre.
Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.
Hát itt ez a hely,
amit sokszor boldogan elhagynék.
És itt ez az élet,
amit sokszor nem nagyon értünk még.
Néha könnyebb lenne elmenekülni,
tiszta fénybe merülni,
de a jel, ami szól,
de a hang, ami hív,
még nem mond semmit, meddig érek s lesz-e út, hogy visszatérjek.
Fényév távolság,
csak hallgatom, csak bámulom.
Zengő fényország,
hogy láss csodát, egy életen át.
Nézem tisztaságát, mégsem értem,
hallom hangjait, és el nem érem,
ott a tenger, itt az én hajóm.
Nekem itt van dolgom, nekem itt vannak álmaim…
Utána repülünk
Kölyök: Járd el a táncot, utána repülünk, utána repülünk.
Mind: Járd, amíg járod
Szellemek: Utána repülünk, utána repülünk.
Törpe: Kell még egy emlék, ha távol jársz
Mind: még egy tánc, utána repülünk.
Járd el a táncot,
utána repülünk, utána repülünk.
Járd, amíg járod,
utána repülünk, utána repülünk.
Herceg: Kell még egy búcsúperc, mit szépnek látsz,
Mind: még egy tánc, utána repülünk.
Rádiós: Lépj át az éjszakán és repülj csak tovább!
Herceg: csak még egy kör, csak még egy dal
Révész: csak egyszer élünk, ez jár nekünk!
Kölyök: csak még egy perc, csak még egy szó!
Mind: Repülünk!
Meglökő: /mutogat/
Mind: utána repülünk, utána repülünk,
Járd, amíg járod
utána repülünk, utána repülünk
Kölyök: Mégiscsak véget ér a vándorlás,
Mind: még egy tánc, utána repülünk,
utána repülünk, utána repülünk!
Valaki hamisan énekel
Süni:
Mélyen tisztelt művelt műértők
és mélyen tisztelt drága publikum!
Lám e dalocska csak arról szól,
hogy mért nem szól egy szólam szépen s jól
Bár én is eldalolhatnám,
és a végén taps is szólna tán
De
mindig van valaki,
de mindig van valaki
de mindig van valaki, aki direkt hamisan énekel
Amerre járok ott színes virág nőne már
A hely ahol apró lábam lép, az az édes rét úgy vár
ott virág mégse nyílik még
Mért oly bánatos e táj
Mért oly felhős fenn az ég
Mért oly hűvös lenn a lég
Hát jól figyelj ha mégsem értenéd
Hogy mindig van valaki... /ismétlés/
Örökre szépek III.
Kölyök:
Valahol a fényeken túl,
ami szép volt s elmúlt újra vár
valahol az álmon is túl
ott a kikötő s a távoli táj.
Olyan más így búcsúzni, hogy emlékeznek ránk is,
ez a Föld, oly gyönyörű világ,
mikor veled van sok régi barát.
De az emberek születnek, élnek és végül
az emlékek földjére érnek,
ó, régen várnak ránk az örökre szépek,
új ország vár,
egy földöntúli világ,
másik békés táj.
Csupa-csupa padlás
Süni, Rádiós:
Csupa, csupa fura hang sóhajt még
mégis szól a csend
csupa, csupa csoda kép pattan szét,
mégis érints meg.
Ami lehetetlen, nem szállhat el
mint egy álomkép
ami hihetetlen, nem múlhat el
mint az ébrenlét
minden szellem-árny lassan elköszön
az éji tánc után
és majd újra visszatér egy másik éjszakán
mert nem maradhat már tovább
ha fénybe fordult ez a világ
csupa, csupa ébrenlét vár
áloméj végén
csupa, csupa csoda padlásra száll
földet ér a fényt
földre száll, földre száll a fény
Finálé
A Varázskönyvben egy tiszta új lapon, a 703. színes oldalon, egy közönséges padlás látható, mely varázslatra jól használható.
A Varázskönyvben egy csillogó lapon, a 704. fénylő oldalon, egy kis művésznő tett egy nagy csodát, s egy rádiós már közelre is lát.
Néha a képei életre kelnek, éteri dallamok szépítik lelked, szemtelen szellemek öltenek nyelvet, nyisd ki, csukd be…
A Varázskönyvben egy nyomtalan lapon, a 705. gyanús oldalon, egy detektív csak biztos nyomon jár, s ha belébotlik bármit megtalál.
A Varázskönyvben egy illatos lapon, a 706. forró oldalon, egy nagymama épp tarantellát jár, és mindenki az unokája már.
Néha a képei életre kelnek, éteri dallamok szépítik lelked, szemtelen szellemek öltenek nyelvet. Mert kell egy hely, hol minden szellem látható, mert kell egy hely, hol minden szólam hallható.
A Varázskönyvben egy szikrázó lapon, a 707. rázós oldalon, egy számítógép csodákról mesél, s ez ritkaság a komputereknél.
Nyisd ki, csukd be, nyisd ki, csukd be…
A Varázskönyvben egy tündöklő lapon, a 708. tiszta oldalon, a csillagfény az emlékekről szól, s egy régi dallam hív a távolból.
Néha a képei életre kelnek, éteri dallamok szépítik lelked, szemtelen szellemek öltenek nyelvet, nyisd ki, csukd be…
AJÁNLOM AZ OLDALT
