|
JÓZSEF ÉS A SZÍNES SZÉLESVÁSZNÚ ÁLOMKABÁT
A József ismét a Madách színpadán
December közepétől ismét látható a Madách Színházban az Andrew Lloyd Webber és Tim Rice nevével fémjelzett 'álommusical'. A főszereplők közül Puskás Petit, Ladinek Juditot, Gáspár Lacit és Tihanyi Ákos koreográfust faggattuk az előadásról.
A Madách Színház Magyarországon az elsők között kezdett musicaleket játszani. Ehhez a korszakhoz kapcsolódott a József és a színes szélesvásznú álomkabát 1991-es bemutatója is. Több éven át ment akkor sikerrel a produkció. (Többek között Paudits Béla, Vikidál Gyula, Szerednyey Béla, Hűvösvölgyi Ildikó, Zenthe Ferenc, Lőte Attila és Kökényessy Ági főszereplésével). Aztán idén nyáron a Madách társulata ismét a József-témához nyúlt, minden tekintetben felújítva az előadást Szirtes Tamás igazgató-rendező vezényletével.
Webber alig húsz évesen írta ezt a művet, és fiatalsága jól nyomon is érhető a darabban: a legkülönfélébb stílusok és stílusparódiák váltják egymást a musical számaiban. Szinte nincs két dal, ami egyforma hangzásvilággal csendülne fel. Van itt "klasszikus" musical, rap, country, sanzon, tangó, discostílus, Elvis-paródia és még sokáig sorolhatnánk. Talán Webber ki akarta próbálni, tud-e zenét szerezni mindenféle zenei stílusban... Mindenesetre a néző nem panaszkodhat: a sokszínűség fül- és szemkápráztató.
Mindezt a Madách előadása is hozza: a zenei stílusváltásokat profin és fantáziadúsan követi a koreográfiák sokszínűsége. A színészek táncolnak, énekelnek, játszanak: a léc magasan van, ők mégis kényelmesen ugranak át felette. Az eladás olyan látványt és eksztázisélményt ad a nézőnek, ami a mai magyar musicaljátszásban ritkaságnak mondható. A jelmezek fantáziadúsak, és pillanatról pillanatra változnak, szinte érthetetlen gyorsaságú gyorsöltözéseket produkálnak a művészek. A díszletek nemcsak a helyszínek illúzióját keltik hitelesen, de számos, hatalmas tükröt elhelyezve a színpad oldalán és tetején valódi álomvilágba röpíti a nézőket. (A díszletek Kentaur, a jelmezek Rományi Nóra munkáját dicsérik.)
Arra a kérdésre, hogy hányan is vannak a színpadon, Szirtes Tamás rendező egyszerű választ ad: "Rengetegen" - 18 gyerekszereplő és körülbelül 25 felnőtt, és akkor még a színpad hátterében dolgozó rengeteg emberről nem is beszéltünk. Ott még legalább ugyanennyien segítik a színpadra lépőket, hogy minden zökkenőmentesen történjen az összetett és monumentális zenés produkcióban. A darab próbafolyamata több mint három hónapig tartott, ami igencsak nagy időnek számít, hiszen kőszínházainkban általában 6-8 hét jut egy-egy új bemutatóra. Mindezt közel egy éves előkészület előzte meg.
A szereplők közül a legnehezebb feladat talán a "Testvérekre" hárul, akik mindeközben nem is akármilyen koreográfiákat táncolnak el. A látvány a Broadway-féle musicalek világára emlékezteti az embert.
-Az igazi Broadway-musicalek abból élnek, hogy a színészek táncolnak, a táncosok énekelnek, azaz mindenki mindenhez ért. Nálunk ez nehéz dolog, hiszen erre itt nincsen iskola - mondja Tihanyi Ákos koreográfus, akinek ez már a harmadik bemutatója a Madáchban, a Volt egyszer egy csapat és a Producerek koreográfiáiért is ő felelt. -Vannak olyan musicalek, mint például Az Operaház fantomja, ami fizikailag nem ilyen megterhelő a szereplőknek. De a Józsefben végig jelen kell lenni a színpadon, és az állandó tánccal párhuzamosan énekelni is, ami igencsak komoly kondíciót kíván. A zene nagyon színes, vitt magával mindannyiunkat, azt hiszem, ez életem eddigi legjobb kihívása volt.
Külön érdekesség, hogy a darabban a Madách Musical Műhely, és a Madách Musical Tánciskola növendékei is szerepelnek. Ahogy Tihanyi Ákos mondja, ők már az "új generáció". Ők azok, akik előtt már hazánkban is nyitva áll a lehetőség, hogy gyerekkoruktól tanulják ki a musicaljátszás szakmai alapjait. A Testvérek között Benjamin szerepében is egy kisfiú lép színpadra, Lakatos Tamás. Tizenegy év körüli, de már mindent tud. Énekel, táncol, mint a nagyok.
A Madách Színház musicaljeiből jól ismert és szeretett színészarcok mellett feltűnik két olyan szereplő is, akiket nem színházakból ismerünk: a Megasztáros Puskás Péter és Gáspár Laci. Meghallgatásokat követően invitálta őket a rendező a Madách Színház csapatába.
Puskás Péternek, aki Józsefet játssza, ez élete első színpadi feladata: - Izgultam a próbák elején, milyen érzés lesz, mennyire felelek meg. Tudom, hogy sokan előítélettel állnak hozzám, mert nem vagyok végzett színművész vagy énekes. De a színházi világ közel áll hozzám, a szüleim, nagyszüleim színészek. - mondja Puskás Péter. - Óriási öröm volt számomra a darab próbaidőszaka, miközben persze fárasztó is volt, és állandóan éreztem a megfelelés súlyát is a vállamon. Mostanra úgy érzem, a Madách Színháznak köszönhetően olyan inspiráló közegbe kerültem, ahova mindig is szerettem volna bekerülni, és rengeteg barátot is szereztem.
A jószerencsének is köszönheti Puskás Peti, hogy József szerepét játszhatja. Ugyanis a musical előkészületeikor a szerepekre nagyszabású válogatást tartott a Madách Színház. Erről ő is hallott, Hirtling Istvánnak köszönhetően, aki családjának jó barátja. Nekiveselkedett hát a szereplőválogatás kihívásainak, és végül el is nyerte a címszerepet, Nagy Sándorral és Serbán Attilával váltott szereposztásban.
- Fanatikus munkamániával vágtam bele a próbákba, hiszen nem kis feladat megfelelni a tizenöt évvel ezelőtti előadás elvárásainak, amiben Paudits Béla játszotta József szerepét. Fantasztikusan nagy név, és maradandót is alkotott, azóta is hozzá kötik ezt a szerepet. - fűzi hozzá Puskás Peti.
Gáspár Laci ezúttal Gesztesi Károllyal és Posta Viktorral váltva játssza a Fáraó szerepét, aki Webber darabjában Elvis Presley-ként lép a színpadra. Gáspár Lacinak talán épp a figura bőrébe való belebújás jelenti a legnagyobb feladatot: - Nagyon jó a darab és a zene, de kezdetben nagyon furcsán éreztem magam, hogy ilyen jelmezben, parókában, kisminkelve kell színpadra állnom. Lassan kezdem megszokni - mondja.
Ladinek Judit, Gallusz Nikolett és Polyák Lilla a darab narrátoraként szinte egyetlen női szereplőként lépnek színpadra több mint húsz férfiszínész gyűrűjében. Az ő feladatuk a történetmesélés: - A próbák alatt az volt a legnehezebb számomra, hogy miközben a darabban végig kommentálom az eseményeket, közben ezt úgy kell tennem, hogy ne tereljem el a figyelmet a cselekményről. Jelentősnek, észrevehetőnek maradni, mégis a darab történetét helyezni előtérbe - meséli Ladinek Judit.
Ladinek Judit az egykori Madách Színházbeli József bemutatóban még táncosként vett részt, és néhány alkalommal Potifárné szerepében helyettesítette Kökényessy Ágit. Így aztán pontosan látja a régi és a mostani előadás közötti különbségeket: - Abban az előadásban még két narrátor szerepelt, Szerednyey Béla és Hűvösvölgyi Ildikó személyében. Jobban belefolyt az eseményekbe, a most megteremtett narrátor-figura inkább kívülálló. Az 1991-es bemutatóhoz képest újdonság a kerettörténet is: a darab azzal indul, hogy a színpadra érkező gyerekeknek szinte tanár nénisen kezdem el mesélni a bibliai József történetet, és ugyanez köszön vissza a végén is. Úgy tűnik, ezt nagyon szeretik a nézők, és azt hiszem, ez adja meg az előadás alaphangulatát.
mixonline.hu, Bárd Noémi Polli
2008.12.02.
Nílus-party
A darab keresetlenségét és pimaszságát bedarálta az ipari musicaljátszás gépezete - olyan gyorsasággal száguldunk végig József történetén, hogy nem marad idő az összekacsintásra.
Az ifjú Webber diáktréfáját tizenhét évvel ezelőtti bemutatója után újratöltötte a Madách Színház.
Az előadás sokszorozott szereposztásával és szorgalmasan durrogtatott látványpetárdáival ugyan feltehetően nem válik elődjéhez hasonlóan kultikussá, de nagyvonalú profizmusa minőségi szórakozássá teszi.
A Szirtes Tamás által rendezett (és Szerednyei Béla társrendezte) József és a színes szélesvásznú álomkabát című előadás, bár igényességével bőven meghaladja a magyarországi átlagot, a követni kívánt nyugatit kevésbé éri el: a Kentaur tervezte naivan mesés és főként síkelemekből álló díszlet színes, de nem szélesvásznú (holott a produkció minden ízében nagyra tör). A hajtogatós játékra emlékeztető kulisszák nem varázsolják a Madách játékterét pazar revüszínpaddá, és nem feledtethetik a káprázat hiányát. Az idén hatvanéves Webber maga is XXI. századivá pörgette negyvenéves musicaljét. Az új idők új ritmusai a budapesti bemutatón élő zenekar közreműködésével dübörögnek.
A Madách Színház tehát aligha róható meg azért, mert olyan tengeren hajózik, amelyre a zeneszerző terelte. A darab keresetlenségét és pimaszságát bedarálta az ipari musicaljátszás gépezete - olyan gyorsasággal száguldunk végig József történetén, hogy nem marad idő az összekacsintásra. És a körúti előadásban alázattal ki is szolgálják az újfajta kívánalmakat. Mintha az ezredfordulót megelőző évben született angol filmváltozat (rendezője: David Mallet) szolgálna az új idők József-előadásainak sorvezetőjeként: a mozit követve így tűnhet fel például teljes váratlansággal egy fagylalttölcsér a főszereplő kezében. A színrevitelben számos, a filmből elcsent mozzanat bukkan fel, csenni azonban elegánsan is lehet, amennyiben a mozi (műfajából is adódó) végtelen fantáziáját is vendégül hívják a színpadra. Úgy fest, ennek sem gondolati, sem technikai lehetőségei nem adottak a Madách Színházban. Az előadás a sokféleségben nem mutatja meg saját arcát. A látvány legalább két irányba tart: Kentaur visszafogottságukban is bájosan elrajzolt és bravúrosan váltogatható díszletei mellé Rományi Nóra míves, de minden üdítő ötletességtől mentes jelmezeket tervezett - bár a legkisebb testvér ártatlanságának bizonyítására előadott mexikói őrület (Benjamin Calypso) fekete felsőből kihajtogatható szamarai (sőt: komplett mexikói viseletei) az előadásban másutt alig felbukkanó frappáns (szinte túlzásba hajló) ötletességről árulkodnak. A József elhurcolását elmesélő jelenetbe sűrített megannyi sziporka: a határvonallal kettévágott és a tetejétől a talpáig kétszínűre festett határőr, a faron pecsételt guruló síkteve és a mindezt sziszegve kommentáló kígyó megmutatja, hogy nem a muníció, hanem a bátorság hiányzik az előadás hátországából. Hasonlóképpen szellemes megoldás az óriás ágy, amelyben egymást kitúrva panaszkodnak a testvérek földönfutóvá válásukról.
A profizmus is lehet azonban megejtő: Tihanyi Ákos koreográfiájának egyik fő erénye a fegyelem. Az előadás gyermekhadának táncát olyan összhang jellemzi, ami más színházak felnőtt táncosainak is ritkán sajátja. A végigénekelt és végigtáncolt musical mozgáspalettájára sok színt vittek fel: vadnyugati tánc, tangó és rocky követi egymást. Az első és a második felvonást egyaránt sokszorozott finálé zárja (amire a fellépők ünnepeltetésén kívül nem találok más magyarázatot): a záróakkord egyenesen egy biblikusnak már a legkevésbé sem nevezhető white party, amelyen valamennyi szereplő fehérbe öltözve diszkózik, és kelti a hangulatot. Netán a csodakabát a mennyország kapuját nyitja meg József és kompániája előtt? Mindkét finálé kiváló koreográfusi teljesítmény (bár a vonatozást szívesen feledném), és hangulatfeldobó szerepüket tökéletesen betöltik. Feltehetően személyes ízlésem rója fel a produkciónak, hogy a zeneszerző által fricskásan váltogatott különböző zenei stílusoknak szolgaian rendeli alá a színpadi történéseket: a jelmez és a tánc gyorsváltással fordul át kánaániból például vadnyugatiba, és ez az egyébként attrakciószámba menő megoldás távol áll attól a szabad szellemű asszociációtól, ami a művet jellemzi. A stílusok nem olvadnak az egészbe, csupán díszként csüngenek a darabon. A poénosság ugyan oda, de valamennyi érintett jelenet színvonalas előadói teljesítmény.
Mondhatnánk: sok rendező közt elvész a gyerek. A gyermeksereg hiába táncol remekül, ha tisztázatlan marad dramaturgiai szerepe az előadásban. A nyitó kép talán múzeumi előteret mutató (egyébként főleg kriptára emlékezető) díszlete, a Narrátor tanárnőszerű figurája és a gyermekek angol iskolai egyenruhája felvetheti, hogy kisdiákokról van szó. Adódhat a kérdés: miért is viselnek a magyar közönség előtt bemutatott produkció szereplői angol egyenruhát? (A válasz a már sokat idézett filmben keresendő.) Az előadáson belül ezután egyes jelenetekbe következetlenül belefolynak, másokból kimaradnak.
Nem csupán felvonásvégekből és gyerekekből, de főszereplőkből is sok akad a Madách Színház produkciójában: József, a Narrátor és a Fáraó szerepét három-három színész alakítja (merőben eltérő karakterük miatt nehéz leszűrni, valójában mit is gondolt a rendező a figuráról). A Fáraót a popénekes Gáspár László, a médiasztár Gesztesi Károly és a színész Posta Victor játssza felváltva, mindhárman Elvis Presley paródiáját adva. Posta Victor játéka a legkidolgozottabb, míg a többiek csupán egyes jegyeket emelnek át az énekestől, ő a saját egyéniségét csupán dobbantóként használva virtuózan lubickol a figurában (nem mellékes, hogy hármójuk közül neki van a legbiztosabb énekhangja). Gesztesi Károly Fáraója külsőre főként a már fényét vesztett és karakterét kihízott Elvisre emlékeztet, belsőleg pedig nemigen lép túl Gesztesi Károlyon. Az önironikus megfogalmazás a darab egy másfajta értelmezésébe illene. Gáspár László leginkább a fáraójelmezbe öltöztetett Gáspár Lászlót játssza, de vitathatatlanul dögösen énekel (bár a szöveg érthetőségével adós marad). Mindent összevetve: senki nem lép ki eredeti szerepköréből. Webber a felújításkor egy új dallal támogatta meg az amúgy is ziccerszerep Fáraót, amelyben az uralkodó a csillogó bulvárhős elmagányosodásáról panaszkodik.
A Narrátort szintén hárman adják: Gallusz Nikolett, Ladinek Judit és Polyák Lilla. A csupán néhány skiccel jellemzett szerepben való helytállás sikeressége főleg az énekhangtól függ, így a Madách Színházban Polyák Lilla Narrátora bizonyul a legjobbnak. Gallusz Nikolett számára a magas hangok nehezen megugorható akadályt jelentenek, Ladinek Judit pedig operettessé formálja a problémás részleteket. Az egyénítés és a kacérság (el kívántam kerülni az önismétlést, de mégis álljon itt: a pimaszság) mindhárom megfogalmazásból hiányzik. Polyák Lilla megközelítése a legérzékenyebb, Ladinek Juditén pedig a kelleténél több cukormáz csillog.
József is három színész - Nagy Sándor, Puskás Péter és Serbán Attila - tolmácsolásában szólal meg (hibátlan énekteljesítménnyel). Nagy Sándor kissé túlhevített, erőből építkező Józsefet formál, hősies magabiztossága néha árnyalatokban szegénnyé teszi a figurát. Serbán Attiláé az 1991-es bemutató Józsefének, Paudits Bélának az öröksége: éterien finom alakja hasonló hanggal párosul. A népmesehősök tisztaságával felvértezve előre eldöntött meccset játszik ő is, hiszen egy színes és szélesvásznú mesében szükségképpen a jó győz. Puskás Péter alakításában remekül vegyülnek az előbbiekben felsorolt tulajdonságok: homlokán hordja a kiválasztottságuk tudatában lévő hercegfiak csillagát, a huncut pökhendiséget, a gyermek tiszta lelkesedését és az elesettek alázatosságát.
Az előadás találmánya, hogy József tizenegy testvére szinte valamennyi jelenetben énekel és táncol, és a megannyi átöltözéssel fűszerezett körülbelül másfél órás bravúr valóban főhajtást érdemel. Egyes ihletett pillanatokban arra is marad idejük a színészeknek, hogy egyéniséget kölcsönözzenek a figuráknak. A produkció fináléjában mennyezetnyi szivárványszínű zászlót húznak a nézőtér fölé. Az óriáslobogó a jelen Józseféről mesél: színes és szélesvásznú, és még a színházat is eltakarja.
szinhaz.net, Halász Glória
2008.09.
Színes, szélesvásznú lett
a Madách új musicalje
Már hónapok óta hallhattuk, hogy a Madách Színház társulata újabb világhírű musicallel örvendezteti meg a közönségét. Szirtes Tamás a József és a színes szélesvásznú álomkabát című darabot újította fel, amit 17 éve ugyanebben a színházban már egyszer megrendezett.
Most sem kell csalódnunk a darab színvonalát illetőleg. Kentaur díszletei, Tihanyi Ákos lehengerlő koreográfiái és nem utolsó sorban Szirtes Tamás és Szerednyey Béla közös rendezői munkája meghozta a gyümölcsét. A végeredmény egy könnyed, vidám, mozgalmas, bibliai témájú, fülbemászó dalaival az embert jókedvre derítő produkció.
A szereplők választása igazi telitalálat. Puskás Péter játékában nem csak a kedves, szeretetreméltó fiút fedezhettük fel, hanem József érett férfivá való kibontakozását is megformálta. Hozzá kell tennem, ha a kedves néző szkeptikusan állna ahhoz a tényhez, hogy több televízióból ismert, színész végzettséggel nem rendelkező ember is helyet kapott a Madách Színház színpadán, kérem, tegye félre minden előítéletét! Mind Gáspár László, mind Puskás Péter igen derekasan helytáll a profi színészek, illetve táncos növendékek között.
Nagy Sándort már ismerhetjük például a Volt egyszer egy csapat vagy a Producerek előadásaiból. Most, mint József varázsolja el a közönséget hangjával, és hatásos játékával. Egy határozott irányvonalban viszi magával a nézőket az erkölcsi példázatként szolgáló magatartásával, amely nem csak egy felszínes szerepmegformálás, ez a színész őszinte hite, mely a színpad előtt ülve teljes mértékben érezhető és hiteles.
A harmadik szereposztás szerint Serbán Attila személyesíti majd meg a bibliai Józsefet. A darabban a jóval fiatalabb generáció is képviselteti magát, akik ámulattal figyelik a történetet, és nagyon szolidan hol bekapcsolódnak, hol csak kívülállóként szemlélik az eseményeket.
Mindezt a narrátor hölgyek tárják elénk e röpke kétszer 50 percben. Ladinek Judit, Polyák Lilla és Gallusz Nikolett játsszák majd ezt a szerepet az elkövetkezendő előadásokban.
Polyák Lilla hangját szerintem senkinek sem kell bemutatni. Hol ámulunk, hol bámulunk, de a tény az, hogy egy-egy dal befejeztével nem győzzük a mellettünk ülőnek kifejezni az érzést amit a színésznő hangja vált ki belőlünk, leginkább egy „Ez igen…” képes elhagyni csak a szánkat. Könnyedén „levezényli” az eseményeket, néha ehhez bájosan mosolyog , ha kell egy sereg gyerekkel együtt mesél nekünk. Csak szeretni lehet! Ladinek Judit ezek mellett légies könnyedséggel ropja narrátorként a Fáraóval. Gallusz Nikolett pedig felváltva formálja majd meg a kacér Putifárné és a Narrátor alakját.
Gesztesi Károly Fáraója pedig kifogástalan: trapéznadrágostól, aranyruhástól, szívkirályostól együtt a darab egyik csúcspontja az ő megjelenése. Nos nem mondhatnánk, hogy az énektudás - az egyébként remek színész részéről - nem hagyott kívánnivalókat maga után, de egy jó színész azt is eljátssza, hogy tud énekelni, még ha ez annyira nem is igaz. Hát neki sikerült.
Akinek meg inkább az éneklés az erőssége, az azt csinálja amit Gáspár Laci. Bemegy Fáraóként, kiénekel magából mindent, csípőjét kétszer megrázza, és a közönséget már meg is nyerte. Szerintem nem érdemes azon eltöprengenünk, miért is lett a Fáraó egy elvis-imitátor. Mivel ez egy mai modernebb feldolgozás, ne lepődjünk meg. Ezek a jelenetek képzik a darab hangulati csúcspontját is, és garantálhatjuk, hogy bármely szereposztásban elsöprő sikert arat.
De nem fogjuk a darab befejeztével elfelejteni Arany Tamás és Szente Vajk, Juda alakítását sem. Már csak azért sem, mert a Calypso dalt csak egyszer kell hallani és garantáltan a fülünkbe mászik a dallam, mint ahogy az ingből kihajtogatott gitárok, sombrerók és szamarak látványát sem hagyjuk mosolygás nélkül. A darab kis etapjai amik különféle világokat, korokat és nemzeteket is behoztak a történetbe, jól éreztették a mondanivaló aktualitását és nem utolsó sorban látványelemekben bővelkedő részekkel színesítették az előadást. A darab talán egyetlen gyenge pontja a Megamix, ami elgondolásnak nagyon ötletes, viszont nehezen kivitelezhető. És ha ez még sikerül is, megbont egy - a darab folyamán létrejött- hangulatot.
A kissé visszás érzés leküzdésén talán csak a nézőtér felett lebegő csodakabát segíthet, melynek ezáltal mi is részesei lehetünk. Ha akarunk.
Összességében ismét egy profi magas színvonalú musicalt láthat a nagyérdemű, mely talán ismét becsábítja a fiatalokat is a nézőtérre. Mind a három szereposztás parádés, és biztos, hogy ez a modern feldolgozás sok musicalkedvelő új kedvencévé válik majd.
szinhazportal.hu, D.Viktória
2008.05.23
Szajna parti Biblia show
Töredelmesen bevallom, nem kedveltem Puskás Pétert a Megasztárban, ezért eleve elvetélt ötletnek tartottam a József főszerepét ráosztani. Gáspár Lacit ellenben nagyon szerettem, mégis féltettem. Egyik esetben sem volt igazam. A két énekes ugyanis színészeket meghazudtoló természetességgel, és ami fontosabb, kiművelt hanggal lépett a közönség elé a József és a színes, szélesvásznú álomkabát felújításában. Amely nem mellesleg látványos musical show-vá sikeredett.
„Ez annyira rossz volt, hogy már jó”, ütötte meg a fülemet egy megjegyzés miközben kifelé araszoltunk a Madách Színház József felújításáról (a darab ugyanis egy igen hosszú szériát már megélt a Madách színpadán). Sajnos nem sikerült utolérnem a hölgyet, ezért virtuálisan üzenem neki (is): a darab Andrew Lloyd Webber egy korai zsengéje, melyet gimnazista korában írt egy iskolai ünnepségre. Ezt nem árt észben tartani jegyvásárláskor. Vagyis: egy kamasz bohókás szemén keresztül látjuk a Biblia egyik történetét, jelesül amint Jákob tizenkét fia közül az álmodozó, apuka kedvenc Józsefet irigy testvérei eladják rabszolgának Egyiptomba, ahol azonban álomfejtésével „karriert” csinál.
A látványosságról, mint az utóbbi években oly sok produkció esetében ezúttal is Kentaur gondoskodik. Két hatalmas egyiptomi oszlop nyújt állandó keretet a történetnek, mindkettő oldalán egy-egy lépcsősorral. Kis túlzással pillanatonként változnak a képek a mesében. Kánaán, sivatag, börtön, a fáraó udvara, vadnyugat, párizsi Szajna-part, csak néhány helyszín a sok közül, amelyek hol viccesen (kivágott karton ágy, poharak, tálcák, tevék stb. segítségével), hol lélegzetelállító díszletek által elevenednek meg. Ám mindez „csak” a keret, a látvány beteljesüléséről Rományi Nóra változatos, ötletes, igényesen kivitelezett jelmezei és a tánckar Tihanyi Ákos koreografálta fergeteges képei gondoskodnak.
Mindez azonban mit sem érne, ha az egyébként több fülbemászó zene nem megfelelő színvonalon szólalna meg. Ladinek Juditot (mi vele láttuk a musicalt) mesélő-narrátorként olyan megterhelés éri, mint egy opera előadás főszereplőjét. Nemcsak vezetnie kell a nézőt, de szinte folyamatosan énekelnie is. Majdnem minden képben jelen van a színpadon, ám a művésznő nem roppan össze az igen fárasztó feladat súlya alatt, nemcsak bájos, de hangban is tökéletes, végig bírja szuflával, kondícióval, remekül megoldja a nem mindennapi szerepet.
Puskás Péter Józsefként abszolút kellemes meglepetés. Nemcsak hogy nyoma sincs már a tehetségkutató versenyben gyakran a tűréshatárt feszegető hamis hangjainak, de olykor – mint például a börtön-jelenetben – egyenesen borsódzik a nézők háta hangja hallatán. Pétert megtanították a színészmesterség alapjaira is, egyáltalán nem lógott ki a rutinos társak közül. Jó ötlet volt Gáspár Lacira osztani a fáraó szerepét, olyan fantasztikus rock’n’roll hangulatot teremt a színpadon, amire talán még nem volt példa. Kár hogy – az egyébként pörgős és nehéz – szöveggel olykor meggyűlik a baja, mert több helyen nem lehet érteni. De talán ezzel a problémával is megbirkózik a jövőben, mert ahogy Puskás, úgy ő sem marad el játékban a többi művésztől. A testvérek közül talán Barát Attila emelkedik ki, de igazságtalan lennék a többi fivért alakító színésszel, ha nem jegyezném meg: egységes csapatot alkotva, jól együtt énekelve és mozogva dolgoznak a színpadon.
Kuszaság a darab, nem is kérdés, de ha ezt szem előtt tartva érzi majd a néző: komplex egészet alkot, így, ebben a formában kerek, ahogy van. Ettől függetlenül biztosan lesznek, akiknek nem tetszik/tetszett. Mégis úgy vélem, jó választás volt a színház részéről újra elővenni, s leporolni Webber sokat játszott korai musicaljét. Mert ha bolondos összevisszaság a történet, ha nem, a show mindenért kárpótol.
kultissimo.hu, Velkei Tamás
2007.06.25
Bemutatkozott az új József
Végigkövettük a Madách Színház legújabb darabjának a József és a színes szélesvásznú álomkabátnak az előkészületeit, próbáit és most túl vagyunk a bemutatón is. Vagyis bemutatókon, hiszen a darabot hármas szereposztásban játssza a színház május végétől.
Telitalálat! Így tudnám jellemezni, ha valaki megkérdezi, hogy „na milyen az előadás?”. A Madách Színház nem bonyolódik bele a történelmi előadásokba, nem írat új magyar darabokat (bár az sem lenne rossz), csak szórakoztat, ezúttal Webber nyelvén. Ráadásul 17 évvel ezelőtt már megtette ugyanezzel a darabbal. A Macskák után ez volt a második musical, amivel megpróbálta elvarázsolni a közönséget. Az akkori előadásokon még nem lehetettem ott, de a híre legendás. Aki csak látta, mindenkinek van egy emléke, akár a dallamokról, akár Pauditsról, Szerednyeiről vagy Hűvösvölgyi Ildikóról.
A mostani elődadás pedig igazi energiabomba. Amikor a színészek, táncosok végigtáncolják hihetetlen energiával, lelkesedéssel és örömmel a két órát, akkor fölösleges további jelzőket keresnem. Olyan ez, mint a rádióból áramló dalokkal. Minden nyáron van egy-kettő, amit a nyár slágerének szoktunk nevezni, mindenki ismeri, és úton útfélen dúdoljuk, aztán már a könyökünkön jön ki, de mégis szeretjük. Így van ez most a József és a színes szélesvásznú álomkabáttal is. A nyár sláger darabja lehet (még szerencse hogy június 28-ig színpadon lesz, aztán szeptembertől újra), dalokkal, színészekkel, ruhákkal. Igen a ruhákkal is. Hogy a darab követi a divatot, vagy a divat a darabot, nem tudom. De egy biztos: az idei nyár divatja is a szivárvány minden színében pompázik, ahogy az a bizonyos álomkabát is.
Andrew Lloyd Webber 19 évesen diákelőadásnak írta Tim Rice-szal közösen ezt a darabot. Kezdetben csak 15 perc hosszú volt, aztán bővítették dalokkal. Addig-addig, míg számtalan iskolában előadták és a WestEnden is jókora sikert aratott. Az Európai ősbemutató pedig pont a Madách Színházban volt 1991-ben. Most a budapesti teátrum a világon másodikként mutatta be a felújított Józsefet. Londonban tavaly júliusban volt, Bécsben pedig csak most ősszel lesz a premierje.
Az előadás olyan mint egy showműsor, miközben arra világít rá, hogy az aljasságot és az árulást is meg lehet bocsátani, még úgy is, ha azt épp édestestvéreink követik el ellenünk. Nem megy bele a Biblia sűrűjébe, holott a történet onnan ered. Nem igényel nagy színészi játékot, mégis amit meg akar mutatni, azt tökéletesen el tudják érni a színészek. A londoni szokásokkal ellentétben, ahol egyetlen szereposztásban játsszák az előadást, a Madách Színház ezúttal is ragaszkodott a hármas szereposztáshoz. Ilyen tempó és igénybevétel mellett persze szükség is van rá. Sokszor hangsúlyozzák a színházigazgatók, a többes szereposztás mellett, hogy nincs különbség első, másod, vagy harmadrangú szereposztás. Aztán megnézi az ember egyikkel, másikkal és eldönti neki ki tetszett a legjobban. És van, amikor nem tud dönteni. Mint én most.
Végre egy darab, ahol tényleg mindenkit lehet szeretni, mindenkit másért. Úgyhogy most, kizárólag az ABC sorrend fog dominálni, bárkit is veszek előre. József szerepében Nagy Sándor, Puskás Péter és Serbán Attila. Nagy Sándor bizonyított, immáron sokadszor. Jelenléte a színpadon nem igényel semmi magyarázatot, nem kell, hogy százfelé figyeljen az ember, önkéntelenül rászegeződik minden tekintet. Minden porcikájával mozog, hihetetlenül szuggesztív, az arca összes idegszálával játszik, és hangja pillanatok alatt betölti a termet.
Puskás Pétert a Megasztárból ismerhette meg a közönség, és a számtalan példa van rá, hogy a színházközönség számára ez nem mindig jó ajánlólevél. Peti gyorsan rácáfolt a tévhitekre, ő most bizonyított. Egy gyermeki Józsefet formál meg, aki a maga ártatlanságával talán a leghitelesebb az összes közül. Hangja pedig olyan meglepetéseket tartogat, amit se a tévéből, se a megjelent lemezéről eddig még nem ismerhetett a nagyérdemű.
Serbán Attila. Ha Peti a leggyermekibb, akkor Attiláról a „legfelnőttebb” József mondható el. Egy letisztultabb, céljaiért végletekig kitartó férfi. És a hangja? Nos, az előadás közben többször kapott nyíltszíni vastaps, hangos bravózás teljesen megérdemelten szólt neki. Képzett, áradó, érzelemteli hang az övé. Nagyszerűen árnyalja a hangját az adott jelenetek hangulatához, érzelmi töltetéhez.
A másik főbb szereplő a Narrátor, vagyis a mesélő. Gallusz Nikolett, aki nyugodtan elmondhatja magáról, hogy rátalált ez a szerep. Lehet látni, amikor a színésznő összhangban van magával és a szerepével is. Nikin most ez látszik. A másik csodálatos mesélő Polyák Lilla, aki szülés után bombaformában tért vissza. Hangjával, megjelenésével nem csak a férfi nézőket kápráztatja el. És ugyanez mondható el Ladinek Juditról is.
A Fáraó szerepében három merőben különböző karakter került szembe az Elvis-imitátor felaldattal. Gáspár László, aki szintén a Megasztárból tett kitérőt a színház világába. Viszont míg Peti tökéletes színészi teljesítményt nyújt, Laciról ugyanez nem mondható el. Megoldja, a feladatot, melyet a rendező szánt neki, de egyenlőre még nincs benne ő maga. Énekes, és ez hallatszik is a színpadon. Gesztesi Károly ugyanakkor elsősorban színész, ő inkább játszik, mint énekel. De ez nem megy a karakter rovására, sőt…! És végül Posta Victor. Számomra ő a kakukktojás, vagy hogy trendi legyek nekem egy kicsit „too much” az ő helytartója. Persze érthető, hogy maga a figura is egy parodisztikus szerepformálást kíván, de a vastag smink, a meleg Elvis és a köldökig kigombolt fehér ing egyszerre túlságosan is sok.
A testvérek már csak kettes leosztásban vannak. Senkire nem írnék egy rossz szót sem (nem is tudnék), mert az a feladat mozgásban és táncban, amit Tihanyi Ákos megkövetelt tőlük, nekem olykor már emberfelettinek tűnik. Az, hogy előadás végén mindenkiről patakokban folyik a víz így aztán nem meglepő. Megvan a legújabb zsírégető módszer „a la Tihanyi Ákos”.
A gyerekszereplők mellett sem mehetünk el szó nélkül. A kicsik hiba nélkül teljesítenek, fiatal koruknál fogva már-már meglepő az ilyen mértékű felkészültség és profizmus. Apropó profizmus. Ugyanez mondható el Kentaur díszleteire is. Oly magasra állította önnön magának a mércét, hogy szinte csalódás lenne, ha nem valami monumentálissal állna elő premierről-premierre
Összességében a József és a színes szélesvásznú álomkabát nem egy világmegváltó darab, de nem is ez a célja. Szórakoztat, jó kedvre derít, mosolyra fakaszt és örömet ad. Nem csak a nézőknek, de talán a színészeknek is. Ajánlom mindenkinek egy könnyed nyáresti kikapcsolódás gyanánt!
hirextra.hu, Malina Adrienn
2008.06.05
József - háromszor
A József és a színes szélesvásznú álomkabát szereposztása a musical műfajának kedvelői körében jó ideje beszédtéma volt. Vajon bírja-e Puskás Péter a főszerepet hanggal? Gáspár Laci mint fáraó…?
Hasonló felvetések után a hétvégén mindhárom szereposztás debütált a körúti színházban, így aki igazán kíváncsi arra, ki a legjobb József, fáraó vagy narrátor, az saját szemével és fülével győződhet meg minderről. (Persze a látottakat-hallottakat ízlése szerint értelmezve…) Én is háromszor láttam a darabot – igaz, a szereposztás és a fotóspróbák szeszélyeinek köszönhetően összesen csak két narrátorral -, és ha ideális szereposztás felállítására nem is vállalkoznék, azért néhány tanulságot levontam.
Az első számú az volt, hogy sosem ítélhetek előre, főleg úgy, hogy az adott szerepben nem láttam még az illetőt. Puskás Péter igenis bírja hanggal. Nem a megasztáros fiút látjuk a színpadon, hanem valóban Józsefet, amikor fehér ruhájában először színre lép. És rögtön van is egy jó hírem: mindhárom József jó. Jó, és más is, hangban, karakterben egyaránt.
Nagy Sándor érzelemből, erőből alakítja a szerepet, nála a főszereplő leghálásabb dalában, az első felvonás vége felé hallható Börtönbe vethettekben is sokkal hamarabb elérkezik a tetőpont, mint a többieknél. Serbán Attila megformálásában viszont sokkal intellektuálisabb színt kap a testvérein bosszút álló, de megbocsátásra is képes fiú alakja. Puskás Péter pedig a gyermeki, naiv József hármójuk közül. Ő volt ugyan az egyetlen, akinek hangja cseppet bizonytalankodott egy dalban, azonban a ráadásnál már feledtette ezt. Bármelyikükkel szívesen újra megnézném a musicalt.
A fáraókra ez sajnos már nem igaz. Itt is érvényesült az, hogy nem szabad előzetesen ítélkezni: sosem hittem volna ugyanis, hogy a Gesztesi Károly, Gáspár Laci, Posta Victor trióból éppen az utolsó alakítása fog a legjobban tetszeni. A Elvis-imitátor fáraó kétségkívül hálás szerep, ő mindent ki is hoz belőle. Tökéletesen parodizál anélkül, hogy maga nevetségessé válna, és hangi adottságai is megvannak hozzá. (A dalszöveg-érthetősége más kérdés, de ez ingadozó volt mindhárom fáraónál.) Gesztesi Károly „fazonból” hozza azt, amit elvárunk tőle, Gáspár Laci viszont nem tudja a maximumot nyújtani. Inkább előadóművész a darabban, mint színész; nem a fáraót, hanem Gáspár Laci látjuk a színpadon. És ez jelen esetben baj.
A három narrátor közül Gallusz Nikolett alakítását nem láthattam, ellenben mind Polyák Lilla, mind Ladinek Judit ideálisak a szerepre. Hogy melyikük hangja és játéka tetszik jobban, az ízlésbeli különbség: nekem Polyák Lilláé került előbbre, természetességével, csengő, erős, tiszta és szép orgánumával.
A főszereplők alakítása mellett mindenképpen ki kell emelni, hogy a díszlet, a koreográfiák, a sminkek, a jelmezek és az ötletek is mind parádésak. Egy pillanatra sem ül le a hangulat a nézőtéren, a dalok fülbemászóak, és az ismétléseknek köszönhetően meg is maradnak az ember fülében. Nem vall nagy bátorságra azt jósolni: zajos siker lesz a József a Madách Színházban. Szirtes Tamás és társrendezője, Szerednyei Béla jó munkát végeztek.
metro.hu, Krezinger Szonja
2008.06.04
Színes, szélesvásznú revü
a Madách Színházban:
József újra álmot fejt
Alig egy évvel a József és a színes szélesvásznú álomkabát londoni felújítása után, május 30-án a Madách Színház is bemutatja az eredetileg gyerekeknek írt pop-oratórium új dallal kibővített, látványos és modernizált változatát, amelyben kavargó díszleteket, csavaros jelmezeket, rengeteg táncjelenetet és - Lord Lloyd-Webber eredeti szándékaival teljes összhangban - erősen hangsúlyozott zenei stílusparódiákat kapunk. A Madách tizenhét évvel ezelőtti József-e után a mostani felújítás színpompás revübe ágyazott, üdítő paródiafüzér; Puskás Peti helytáll, a gyerekek cukik, a zenekar zeng, a gegek ott vannak, az új betétdal tetszeni fog mindenkinek, és szerencsére a darab "mondanivaló"-ja sincs túlhajtva. Negyvenéves a József, Webber pedig nem ciki, hanem egy külön világ.
Keleti kígyóbűvölő zene és swing, latinos calypso és Cole Porter-féle slágerek, melegpop és szirtaki - minden stílus előkerül Arthur Lloyd Webber egyik legkorábbi, szinte még kamaszfejjel írt musicalében, amelyet tizenhét évvel az első premier után a Madách Színház újra műsorra tűzött, immár zenekarral kiegészítve. A felújítás eredménye egy színes, valóban szélesvásznú, szórakoztató esztrádműsor sok humorral; más, mint a régi, de nyugodtan a West Enden futó londoni párja mellé lehet állítani.
A templomi orgonista és egyházi zeneszerző apuka mellett nem csoda, ha Webber élete során többször is bibliai témához nyúlt; a József és a színes szélesvásznú álomkabát és a három évvel később írt Jézus Krisztus Szupersztár azonban nemcsak emiatt rokonok. A rockosabb hangvételű musicalben is vannak vicces paródiák (főleg a charlestonos Heródes király dala), de a József végképp tobzódik ezekben: a húszéves (!) Webber fiatal korának minden szemtelenségét beletolta az iskolai évzáró ünnepségre megrendelt tizenöt perces, vicces kis művecskébe, amelyet már Tim Rice-szal együtt írt, a szokásos munkamegosztásban (Rice - szöveg, Webber - zene). A hasonlóság mellett persze épp ennyi a különbség is: a Jézus Krisztus Szupersztár sötét morális dráma a József popos, könnyed családi show-jához képest.
Praktikusan a József volt a zsenge szerzőpáros elsőként bemutatott musicale, bár csak a Jézus Krisztus hatalmas sikere után merték kivinni a tekintélyes West Endre - akkor már a ma ismert terjedelemben. A musical végső formájában József bibliai történetét meséli el egymást követő ironikus-popos dalok laza sorában egy tucat kisgyereknek, körülbelül azt a mélyenszántó üzenetet hordozva, hogy mindenki - de főleg öttől tizenöt éves korig - merjen álmodni, mert abból még jó is kisülhet.
Magyarországon 1991-ben mutatták be a darabot először, a Madách Színházban, a címszerepben Paudits Bélával (csak később váltotta őt Lippai László). A Macskák-kal nagyot dobbantó Madách évekig pályázott a másik hatalmas sikerű Webber-musical, Az operaház fantomjá-nak bemutatójára, de sem a színház műszaki állapota, sem anyagi helyzete nem tette lehetővé a produkciót, és tulajdonképpen helyette vitték színre a József-et, a szerző "kamaszkorában" írt, vicces kis szösszenetét. Árulkodó, hogy a kurta, egyfelvonásnyi előadásban zenekar helyett felvételről ment a zene, és a szcenírozásról sem mondható, hogy megközelítette volna a West End vagy a Broadway neves musicalszínpadainak látványvilágát.
A darabban azonban annak a színházi korszaknak a sztárjai játszották a főbb szerepeket: Paudits Béla, Hűvösvölgyi Ildikó, Szerednyey Béla, Vikidál Gyula, Zenthe Ferenc (Jákob kevésmondatos szerepében). Paudits karaktere egészen különleges színt adott az előadásnak; képzeljük el a mókázásában is drámai, groteszk figurát Józsefnek. A nyolcvanas-kilencvenes évek fordulóján persze nem volt túlzottan elkényeztetve vizuálisan a hazai színházbajáró; ha megkérdeznénk azokat, akik egykor látták az előadást, tíz emberből kilencen csak az élményre emlékeznének, és hiányosságokat senki sem tudna felidézni. A Macskák után ez volt az első Webber-musical, amellyel magyar ember találkozott.
Ugyanebben az évben (1991) a briteknek is volt egy József-bemutatója: a musical felújítását a londoni Palladiumban hatalmas sikerrel mutatták be Jason Donovannal a címszerepben, aki éppen popkarrierje csúcsán tartott ekkor, fülig a Kylie-epizódban. Ez az előadás azóta is etalon a József-történetben, bár 2003-ban még volt egy újabb kísérlet a musical átértelmezésére a Boyzone nevű fiúzenekar frontemberének, Stephen Gately-nek kevéssé sikerült közreműködésével.
Akik a mostani Madách-előadás szereposztásában szemöldökráncolva fedezték fel két egykori megasztáros nevét (Puskás Péter és Gáspár László), azoknak érdekes lesz a londoni felújítás címszereplőjének sztorija. Webber hazájában tavaly döntötték el, hogy a József-et ismét előveszik, immár kifejezetten az 1991-es Palladiumbeli előadást tartva szem előtt. Az ötlet valószínűleg nem jutott volna eszükbe (vagy nem így), ha 2006-ban nem fut hatalmas sikerrel a How Do You Solve A Problem Like Maria című tévéműsor, amely az első "Társulat" volt a televíziózás történetében. Az azóta nagy karriert befutott, szereposztással végződő tehetségkutató valóságshow formátum története A muzsika hangja című musical castingjával kezdődött, Maria von Trapp szerepére keresték a megfelelő embert (először Scarlett Johanssont próbálták meggyőzni, vállalja el, de nem ment). A valóságshow-t és a musical bemutatóját is a kiváló üzleti érzékkel rendelkező Webber finanszírozta producerként. Mivel az ötlet bejött, logikus volt a folytatás: a 2007-es Any Dream Will Do (Webber-rajongók tudják, ez a József fődalának címe)-széria felülmúlta az előző műsor népszerűségét, a megduplázott döntőt nyolc és fél millióan nézték, és a végső győztes Lee Mead körül olyan Loopies-rajongóbázis (Lee-Obsessed People) alakult ki, amely korántsem csak tinilányokból áll.
A felújítás érdekessége, hogy Webber (aki a válogató műsor zsűrijében is ott ült) újrahangszerelte a negyvenéves musicalt, és egy vadiúj dalt is beillesztett. A King Of My Heart című szám zseniális kis betét, tulajdonképpen a darab fő poénforrásainak további kiaknázása: az Elvis Presley-karakterre épített fáraó szívhezszóló lassúja nemcsak dallamában Elvis-mix, de a szövege is híres számok címeiből áll össze.
A brit színikritikusok hajlottak arra, hogy kicsit csicsásnak, homokosnak ("camp"- ahogy az angolszász kultúra mondja) tartsák a West End-előadást, de el kellett ismerniük, hogy Lee Mead - hangjától függetlenül - megbabonázott mindenkit. Minket persze, akik nem drukkoltunk kilenc héten át egy jóképű fiúnak, annyira azért nem babonáz meg így YouTube-on keresztül, de az látszik, hogy a brit musical-rajongók szemében a göndör Lee viszi a hátán az egész darabot, szinte mindegy, mi történik még a színpadon. (Azoknak, akik mégis kíváncsiak lennének, mi történik, itt egy kis montázs mutatóba.)
A május 30-ra kitűzött Madách-bemutató e két előkép - az 1991-es hazai és az azóta is futó új londoni előadás - közül természetesen ez utóbbihoz igazodik, még akkor is, ha a régi Madách-os József rendezője szintén Szirtes Tamás volt. És hogy jöjjenek a magyar produkció kulisszatitkai: az egyik utolsó jelmezes próbán jártunk, és ennek alapján mondhatjuk, a majdnem kész Madách-os előadás a londoni előadással ellentétben nincs kihegyezve a főszereplő személyére: sem Paudits bizarrsága, sem a brit taxisofőr fia körüli cécó nem ágyazza meg a 2008-as Madách-os József-figura kiemelt jelentőségét.
Puskás Péter szőke, ártatlan Luke Skywalkerként (vagy Tadzióként; kinek-kinek ízlése szerint) teszi, amit tennie kell, ügyesen hozza a kiskedvenc Józsefet, és később az enyhén pökhendi egyiptomi gabonaosztót. Intonációs problémákról nem számolhatunk be, és bár a szerkesztőség tagjainak eltér a véleménye annak megítléésben, hogy Puskás Peti mennyire tudja magát feltalálni a színpadon, összességében - a kételyek és fenntartások ellenére! - "jól megoldotta a feladatot" - Presserék is ezt mondanák. Gáspár László alkata pedig éppenséggel jobban is passzol az Elvis-fáraóhoz, mint londoni kollégájáé, a rock'n'roll királyának már önmagában is ironikus, kissé elpuhult kései korszakát idézi fel alakításában.
Míg 1991-ben két narrátor szaladgált egyszerre a színpadon (Hűvösvölgyi és Szerednyey), a mostani előadásban ez a feladat egyetlen nőre testálódik: Ladinek Judit nagyon rájátszik a mesélőre kiosztott tanár nénis szerepre, épp csak a szemüveg hiányzik az orráról; talán ebből adódóan idegesítő is néha, ahogy mozdulataival ide-oda utasítgatja a gyerekeket.
Az énekes-színészekkel teljesen egyenrangú "szereplő" (ha nem egyenlőbb náluk) a gyakran forgó-pörgő díszlet és a színes, ötletes jelmezkavalkád. A friss előadás jobban játszik a stílusparódiákkal, mint elődje, és ez a jelmezekben és a díszletben is hangsúlyos: ne lepődjön meg senki, ha a Szphinx mellett az Eiffel-toronnyal is találkozik majd a színpadon... Szinte minden stílusváltásnál jelmezt cserélnek a szereplők, hogy a kosztüm passzoljon az újabb megidézett korhoz.
A díszleteket Erkel László Kentaur jegyzi, rutinos színházbajáróknak talán ennél többet nem is kell mondanunk, ő álmodta meg a Fantom és a debreceni József színpadképét, ez utóbbiból sok ötletet áthozott, de újakat is komponált a Madách-előadáshoz. A részletekben sok humor bújik meg, érdemes figyelni azt is. A díszletek látványosak, de nincs túlhajtva ez a része az előadásnak, nem uralkodik el az egészen. A tánckar és a sokféle színes jelmez inkább kér nagyobb részt a színházi élményből: cowboyok, kánkántáncosok, lakkcsizmák, hawaii-nyakék, tangó, diszkó, minden van.
Az előadás javára válik, hogy a sok zenei poén elnyomja a bibliai történet szívszorítónak szánt drámaiságát, a musicalnek műfajából adódóan ritkán áll jól a moralizálás; ha nem koncentrálunk görcsösen a szövegre, nagyvonalúan elsiklunk az olyan mondatok felett, hogy "Te is lehetsz József" és "álmaid valóra válnak", akkor istenien lehet szórakozni, szép, színes családi mozi ez - háromdimenzióban.
origo.hu, Dömötör Ági
2008.05.29
RÉGEBBI CIKKEK A DARABRÓL>>
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
